Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által
élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam" (Jn 6,57).
Az Isten Fiával való közösség által élünk. Jézus Krisztus,
mint Istentől küldött közbenjáró, az Őt elküldő, örökkön örökké élő Atya által
él. Mi pedig a Megváltó által élünk, aki megelevenített bennünket. Ő az életünk
forrása és megtartója. Az életnek táplálékra van szüksége. Szellemi életünket
szellemi táplálékkal kell fenntartanunk, és ez a táplálék Krisztus Jézus. Nem
csupán élete és halála, nemcsak tisztsége és tettei, vagy csupán tanítása,
hanem Ő maga, akiben mindez bennfoglaltatik, Ő a mi táplálékunk.
Ezt a táplálékot ábrázolja ki a kenyér megtörése, az
úrvacsora, de vele táplálkozunk akkor is, amikor elmélkedünk Isten dolgairól,
amikor teljes szívvel hiszünk benne, amikor szeretettel befogadjuk Őt, és belső
életünk megerősödik általa. Megtapasztaltuk, mit jelent, ha Krisztus táplál
minket, de sem elmondani, sem leírni nem tudjuk azt. A legbölcsebb, ha az ember
egyszerűen él vele, mégpedig mindig újra és újra. Jézus Krisztus arra szólít
fel minket, hogy mind bőségesebben táplálkozzunk vele. Mérhetetlen hasznunkra
fog válni, ha Krisztus lesz az ételünk és italunk.
Uram, köszönöm neked, hogy a hívő élet nélkülözhetetlen tápláléka
olyan nagy örömmel fogyasztható eledel. Ezért belőled akarok táplálkozni ma
újra.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.