Két kalandvágyó kamasz,
akik jó barátok
voltak, egy alkalommal
barlangász expedícióra indult. Egy
hosszú, tágas alagút
mélyén óriási medvenyomokra
bukkantak. Nagy bátran elhatározták, hogy mennek tovább a
nyomok mentén, de lassan és rendkívül óvatosan haladtak, nyitott szemmel és
füllel, számítva arra, hogy esetleg valóban találkoznak medvével.
Egy szikla mögül
a sötétségből hirtelen
előbukkant a legnagyobb,
legirtózatosabb grizzly medve,
amit valaha láttak. Ott állt előttük két lábon, mancsával a mellét verte, és
ordított, mint egy oroszlán. A
szörnyű üvöltés visszaverődött a
barlang falán. A
két fiú halálra
váltan úgy döntött, hogy legjobb,
ha elszaladnak. Azonnal sarkon fordultak, hogy kirohanjanak a napfényre.
Ekkor az egyik fiú leült a földre, és elkezdte kifűzni a
túrabakancsát. Lerántotta a bakancsot, felhúzta a sportcipőjét, és elkezdte
bekötni a cipőfűzőt.
Barátja dühösen rákiáltott:
- Gyerünk, fiú, meneküljünk ki innen! Mi a csudának kell neked most cipőt
cserélned? Úgy sincs sok esélyünk, hogy lehagyjuk ezt a medvét!
A másik fiú talpra szökött, majd elkezdett rohanni, és
közben így válaszolt:
- Nekem nem kell
lehagynom a medvét. Elég, ha téged lehagylak.
Szoktad úgy érezni, hogy a barátaid medvecsalétekként
kezelnek? Amikor a helyzet komolyra fordul,
feláldoznak téged. Csak
addig tart a
barátságuk, amíg az
nem kerül nekik
semmibe - amint áldozatot kellene
vállalniuk, mindjárt „ejtenek".
Abban, hogy Krisztus a barátod, éppen az az egyik
legnagyszerűbb dolog, hogy tudhatod: Ő nem marad el tőled,
sem el nem hagy téged (lásd Mt 28,20 és Zsid 13,5). Ő olyan barát,
aki nemcsak hogy kész életét adni érted, hanem meg is tette ezt. „Nincs
senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért"
(Jn 15,13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.