2012. augusztus 12.

Medve a barlangban


Két  kalandvágyó  kamasz,  akik  jó  barátok  voltak,  egy  alkalommal  barlangász  expedícióra indult.  Egy  hosszú,  tágas  alagút  mélyén  óriási  medvenyomokra  bukkantak.  Nagy  bátran elhatározták, hogy mennek tovább a nyomok mentén, de lassan és rendkívül óvatosan haladtak, nyitott szemmel és füllel, számítva arra, hogy esetleg valóban találkoznak medvével.

Egy  szikla  mögül  a  sötétségből  hirtelen  előbukkant  a  legnagyobb,  legirtózatosabb  grizzly medve, amit valaha láttak. Ott állt előttük két lábon, mancsával a mellét verte, és ordított, mint egy  oroszlán.  A  szörnyű  üvöltés  visszaverődött  a  barlang  falán.  A  két  fiú  halálra  váltan  úgy döntött, hogy legjobb, ha elszaladnak. Azonnal sarkon fordultak, hogy kirohanjanak a napfényre.

Ekkor az egyik fiú leült a földre, és elkezdte kifűzni a túrabakancsát. Lerántotta a bakancsot, felhúzta a sportcipőjét, és elkezdte bekötni a cipőfűzőt.
Barátja dühösen rákiáltott:
-  Gyerünk,  fiú, meneküljünk ki  innen! Mi a csudának kell neked most cipőt cserélned? Úgy sincs sok esélyünk, hogy lehagyjuk ezt a medvét!
A másik fiú talpra szökött, majd elkezdett rohanni, és közben így válaszolt:
-  Nekem nem kell lehagynom a medvét. Elég, ha téged lehagylak.

Szoktad úgy érezni, hogy a barátaid medvecsalétekként kezelnek? Amikor a helyzet komolyra fordul,  feláldoznak  téged.  Csak  addig  tart  a  barátságuk,  amíg  az  nem  kerül  nekik  semmibe  - amint áldozatot kellene vállalniuk, mindjárt „ejtenek".

Abban, hogy Krisztus a barátod, éppen az az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy tudhatod: Ő nem marad el  tőled,  sem el nem hagy  téged  (lásd Mt 28,20 és Zsid 13,5). Ő olyan barát, aki nemcsak hogy kész életét adni érted, hanem meg is tette ezt. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.