LukÁCS eVANGÉLIUM 19. FEJEZET: Használd, amit Istentől kapsz (SZERKESZTETT)

Luk. 19,1 És bemenvén, általméne Jerikón (jelentése: illat helye; pálmák városa).

[Más fordítás: Ezután Jerikóba ért, és áthaladt, és keresztülment a városon].

Luk. 19,2 És ímé [élt] vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak [jelentése: tiszta, ártatlan]; és az fővámszedő [(arkhitelónész): az adószedők elöljárója, vámfőnök] vala, és gazdag [(plúsziosz): vagyonos].

Luk. 19,3 [Szerette volna], és igyekezik Jézust látni, ki az; de a sokaságtól [vagyis a tömeg miatt azonban] nem láthatta, mivelhogy termete szerint kis ember [vagyis alacsony termetű] volt.

Luk. 19,4 És előre futván felhágott egy eperfüge fára, [vagyis egy vadfügefára] hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

[Más fordítás: mert arra kellett elmennie].

Luk. 19,5 És mikor [odaért], és arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar [sietve] szállj alá [szállj le]; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom [és ma a te házadban kell megszállnom].

Luk. 19,6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá [és befogadta] őt.

Luk. 19,7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódnak, mondván hogy: Bűnös [(hamartólosz): céltévesztő] emberhez ment be szállásra.

Luk. 19,8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem [kizsaroltam; hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem], négy annyit adok helyébe [és a négyszeresét adom vissza neki]

Luk. 19,9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia.

Luk. 19,10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa [és megmentse; üdvözítse], a mi elveszett

Luk. 19,11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik [(anaphainó): feltűnik, megmutatkozik, nyilvánvalóvá válik, vagyis hamarosan megvalósul] az Isten országa [az Isten Királysága, királyi uralma]

Luk. 19,12 Monda azért: Egy nemes ember [vagyis egy magas rangú, előkelő ember] elméne  [elutazott] messze tartományba [egy távoli országba], hogy országot vegyen [hogy királyi méltóságot szerezzen] magának [és hogy ott királlyá koronázzák], aztán visszatérjen [hazájába].

Luk. 19,13 Előszólítván azért tíz (rab)szolgáját, ada nékik tíz gírát [vagyis tíz minát] és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök

Luk. 19,14 Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldének utána, [a távoli vidéken élőkhöz, és ezt üzenték] mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk [hogy ő legyen a király].

Luk. 19,15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után [vagyis megszerezte a királyi méltóságot és visszatért], parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

Luk. 19,16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád [vagy minád] tíz gírát [vagy minát] nyert.

Luk. 19,17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó [és derék]  (rab)szolgám; mivelhogy kevesen voltál  hű [és megbízható], legyen birodalmad [és legyen hatalmad, fennhatóságod] tíz városon.

Luk. 19,18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert (öt gira hasznot hozott).

Luk. 19,19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad [és uralkodj te is] öt városon.

Luk. 19,20 És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenőben [vagyis egy kendőbe kötve őriztem], és eltéve [félretéve] tartottam;

Luk. 19,21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény [(ausztérosz): szigorú, rideg, merev, kemény, könyörtelen] ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el [és azt is behajtod, amit nem fektettél be], és aratod, amit nem te vetettél.

Luk. 19,22 Monda pedig annak: A te szádból [vagyis a saját szavaid alapján] ítéllek meg téged, gonosz [(ponérosz): haszontalan, semmirekellő, hitvány, gyáva] (rab)szolga^. Tudtad, hogy én kemény [rideg, merev, könyörtelen, és szigorú] ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el [és behajtom azt is, amit nem fektettem be], és aratom, amit nem én vetettem;

Luk. 19,23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól [és nyereséggel] kaptam [és szerezhettem] volna azt vissza?

Luk. 19,24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.

Luk. 19,25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!

Luk. 19,26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle

Luk. 19,27 Sőt ennek felette [és azon kívül] amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, [hogy királlyá legyek felettük] hozzátok ide, és öljétek meg [és vágjátok le itt] előttem [és négyeljétek fel őket a szemem láttára]!

Luk. 19,28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. [vagyis továbbhaladt Jeruzsálem felé]

Luk. 19,29 És lőn [vagyis történt], mikor közelgetett Béthfágéhoz [jelentése: éretlen fügék háza, a korai fügék háza] és Bethániához [Jelentése: szomorúság, nyomorúság, csapás, szegénység háza], a hegyhez, mely Olajfák hegyének hivatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,

Luk. 19,30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő [vagyis a szemben fekvő] faluba; melybe bemenvén, [és amikor beértek] találtok egy megkötött vemhet [egy megkötött szamárcsikót], melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok [és vezessétek] ide.

Luk. 19,31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

Luk. 19,32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik mondotta.

Luk. 19,33 És mikor [és miközben] a vemhet [a szamárcsikót] eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet [a szamárcsikót]?

Luk. 19,34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá

Luk. 19,35 Elvivék [vagyis elvezették] azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén [ráterítették a szamárcsikóra], Jézust reá helyhezteték [vagyis felültették rá Jézust].

Luk. 19,36 És mikor ő méne, [az emberek] az ő felsőruháikat az útra teríték.

Luk. 19,37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni [és magasztalni] az Istent fennszóval [hangos kiáltással] mindazokért a [a hatalmas tettekért], és csodákért, amelyeket láttak;

Luk. 19,38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

Luk. 19,39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg [és utasítsd rendre; korhold meg; intsd le] a te tanítványaidat!

Luk. 19,40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani [(kradzó): hangosan kiáltani, rikoltani, sikítani, és ordítani]

Luk. 19,41 És mikor közeledett [vagyis közelebb ért], látván a várost, síra azon [és sírva fakadt rajta].

Luk. 19,42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók [vagyis amikor bekövetkezett az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]! De most elrejtettek a te szemeid elől [Más fordítás: bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől].

Luk. 19,43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek [és sáncot húznak és ostromfalat építenek ellened], és körülvesznek [körülzárnak; bekerítenek] téged, és mindenfelől megszorítanak [szorongatnak; és mindenfelől ostromolnak] téged.

Luk. 19,44 És a földre tipornak téged, [(edaphidzó): földig lerombolnak, és a földdel egyenlővé tesznek] és a te fiaidat te benned [akik tebenned laknak]; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét

[Más fordítás: mert nem ismerted fel azt az időt, (kairosz): alkalmas / megfelelő időt, a kijelölt, és elrendelt időszakot) amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged]

Luk. 19,45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni [(ekballó): kikergetni] azokat [az árusokat], akik adnak és vesznek vala abban,

Luk. 19,46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza [legyen]; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

Luk. 19,47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok [vagyis a papi fejedelmek] pedig és az írástudók [törvénymagyarázók a nép vezetőivel] és a nép előkelői [azon voltak], és igyekeznek vala őt elveszteni [elpusztítani]:

Luk. 19,48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván. [Más fordítás: De még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte]