Akik könnyezve vetnek, ujjongva aratnak majd!" (Zsolt
126,5).
A sírás a magvetés idejéhez tartozik: könnyel öntözzük
szántóföldünket. Az aggodalom könnyeitől felázott talajból így annál korábban
kel ki a mag. Az imádságos könnyek sója olyan ízt ad az elvetett magnak, amely
megvédi a férgektől. A komoly meggyőződésből hirdetett igazság kétszeresen élő
igazság az emberek számára, ezért ne szakítsuk félbe magvetésünket, amikor
sírunk, inkább kettőzök meg erőfeszítésünket, hiszen éppen ilyenkor van itt az
alkalmas idő.
Nem a nevetés jellemzi a mennyei magvetést, sokkal inkább a
lelkek iránt érzett őszinte aggodalom. Így kell hirdetnünk az evangéliumot, nem
felületes könnyedséggel. Ismeretes, hogy sokan, akik könnyű szívvel mentek a
háborúba, odavesztek. Sokszor ugyanez érvényes a könnyűszerrel végzett szellemi
magvetésre is.
Jöjj hát, én lelkem, vesd csak tovább a magot sírással, mert
lásd, Isten örvendező aratást ígér számodra. Te magad fogod learatni munkád
gyümölcsét. Olyan bőséges lesz aratásod, hogy ujjongani fogsz örömödben, ha
meglátod. Mikor szemedet elhomályosítják az ezüst könnyek, gondolj az arany
gabonára. Tudj hát örvendezni a jelen bajlódásai és csalódásai közepette,
hiszen az aratás bőségesen kárpótol majd mindezért!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.