De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek,
ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utjaikról, én is
meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat"
(2Krón 7,14).
Tévelygő emberek vagyunk, még ha az Úr nevét viseljük is.
Milyen nagy kegyelem, hogy az Úr mégis kész megbocsátani nekünk. Ezért
valahányszor vétkezünk, siessünk Isten kegyelmének trónusához és kérjük
bocsánatát.
Meg kell aláznunk magunkat. Hát nem szégyen ránk nézve már
az is, hogy újra és újra vétkezünk, pedig Isten annyi szeretetet árasztott már
ránk? - Ó Uram, porig hajolunk meg előtted, és megvalljuk, nagyon hálátlanok
voltunk. A bűn gyalázatos dolog, de hétszeresen gyalázatos, ha olyanok követik
el, akik kegyelmedet már annyiszor megtapasztalhatták, mint mi.
Azután könyörögnünk kell irgalomért, megtisztulásért, a bűn
hatalmából való megszabadulásért. Ez a kívánság kell, hogy vezessen, amikor
keressük az Úr orcáját. Isten vétkeink miatt hagyott magunkra minket, kérnünk
kell, hogy térjen vissza hozzánk. - Ó Uram, tekints reánk Fiadban, Krisztus
Jézusban, és fogadd el kegyelmesen szolgáidat!
Ugyanakkor el kell fordulnunk a bűntől, mert Isten nem
fordulhat újra felénk, ha mi nem szakítunk a bűnnel.
Mindezek után beteljesedhet a háromszoros ígéret: Isten
meghallgat, megbocsát, meggyógyít.
Atyánk, kérünk, add, hogy megértsük ezt most, hogy
beteljesülhessen rajtunk ígéreted.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.