"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!
Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." Zsoltárok könyve
37:4-5
A szívek kérését nem kell erőltetni - van belőle
mindenkinek. Az Úrra hagyni az utunkat, azaz egész életünket, már nehezebb.
Miért? Mert mi gyorsan szeretünk haladni. Egyre inkább egy olyan világban
élünk, ahol a gyorsaság a menő, a türelmeseket lenézik - pedig az Úr a
legtöbbször a türelmünkön keresztül vezet bennünket.
Amikor Ábrahám beleegyezett felesége tanácsába és Hágártól
lett gyermeke - nem hagyta Istenre, hanem a saját útját járta. Amikor vitte
Izsákot feláldozni, akkor egyedül Istentől várhatott segítséget - és az Úr
valóban munkálkodott: gondoskodott az áldozatra való bárányról.
Jákób, amikor Isten Fia legyőzte őt birkózásban, letett
minden okoskodást és Istenre bízta magát. Az az útja volt az egyetlen, ami az
addigi életében mentes volt a csalástól. Sem csaló, sem megcsalatott nem volt
akkor.
A legjobb kezekben akkor van az életünk, ha egy olyan
Hatalmas Lényre bízzuk, Aki ismeri minden hajszálunkat,a múltunk és a jövőnk
minden egyes pillanatát, de ezt a mindentudását nem ítélkezésre használja fel,
hanem arra, hogy segítsen olyannak lenni, amilyennek kell. Nem kell álmodozni
Róla, mert létezik: pontosan ismer bennünket, ennek ellenére szeret. Csak azt
kéri tőlünk, hogy Benne gyönyörködjünk, mert csak ezen az egy módon vagyunk
hajlandóak elfelejteni a saját sérelmeinket.
Miközben Istennel vagyunk elfoglalva, a dolgaink nemhogy
állnának, hanem a legjobb kezekbe tettük őket, mert az Úr Maga munkálkodik, és
mindenből a legjobbat hozza ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.