Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Volt egyszer egy édesapa, akinek volt egy hároméves Brandon
nevű kisfia.Egy napon Brandon látja, hogy édesapja csokoládés kekszet eszik a
nappaliban tejjel, és azt mondja magában:
„Apa szereti a csokoládés kekszet tejjel. Na, én most viszek
neki egy pohár tejet."
Azzal kisiet az étkezőbe, és átvonszol egy széket a
konyhába, végigkarcolva maga után a padlót.
A konyhában felmászik a székre, és felkapaszkodik a pultra,
hogy ki tudja nyitni a szekrényajtót. Puff! Nekicsapódik a szomszédos
szekrényajtónak, és egy mélyedés marad ott, ahol a fogantyú megütötte. Brandon
egy pohárért nyúl, és a mozdulat hevében véletlenül leseper a polcról két
másikat. Durr! Brandon azonban nem törődik vele. Csak arra gondol: „Viszek apának
egy kis tejet!"
Ezalatt az édesapja figyeli mindezt, azon tűnődve, hogy
közbelépjen-e, hogy megmentse a konyha még épen maradt részét. Úgy dönt, hogy
egyelőre tovább figyeli, ahogy Brandon lemászik a székről, kikerüli az
üvegszilánkokat, és a hűtő felé tart.
Nagy erővel megrántja a hűtő ajtaját, hátravágja - és
természetesen sarkig tárva hagyja. A poharat a földre teszi - ahol feltehetően
nem érheti semmi baj -, és megragadja a tejesdobozt, de véletlenül sem a
kétliterest, amelyből már hiányzik is, hanem a nagy négyliterest, ami ráadásul
színültig van. Feltépi a tetejét, aztán önti a pohár környékére, és még a
pohárba is jut egy kicsi. A többi szétfolyik a padlón mindenfelé.
Amikor végre készen van ezzel a művelettel, Brandon leteszi
a tejesdobozt a földre, és felkapja a poharat, ezt kiáltva:
- Apa, hoztam neked valamit!
Berohan a nappaliba, megbotlik, s a tej szerteszét fröccsen
- a padlóra, a kanapéra, édesapjára.
Brandon feláll és körülnéz. Üvegszilánkot és tejet lát
mindenütt, szekrények vannak nyitva, édesapja a szemöldökétől a lábujjáig csupa
tej - erre elkezd sírni. Könnyein át olyan bánatos arckifejezéssel néz fel
édesapjára, mintha azt kérdezné: „Most mit fogsz tenni velem?"
Édesapja csak mosolyog. Ő nem egy olyan gyereket lát, aki
éppen most tette tönkre a házát, hanem egy szép kisfiút, akit nagyon szeret.
Nem számít, hogy mit tett. Brandon édesapja kinyújtja a kezét kisfia felé,
magához szorítja, és azt mondja: „Ez az én fiam!"
Amikor Istenről, mint Atyánkról beszélünk, akkor egy olyan
édesapára gondolunk, mint amilyen Brandon édesapja. Ő a szíveket vizsgálja, Ő
olyan Atya, aki feltétel nélkül szeret bennünket; és akkor is szeret, ha jó
nagy felfordulást csinálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.