Szerző: Guti Tünde
A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas
teremben. Ahova csak nézett, mindenhol egyforma kristályok tündököltek. Csak
úgy szikráztak a beszüremlő fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt!
De nem a csillogás a feladatuk!
A lényeg az ízben van! Épp, hogy megszáradtak, azonnal
bevetésre vitték őket. Csipetekbe osztva vártak.
Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé
morzsolódva szorongani a só kristályoknak. Mert bizony a feladat teljesítése
előtt nagy a rájuk nehezedő nyomás.
Aztán az ijesztő zuhanás! Vége a tömörülésnek, vége a
közösségnek! A szóródásban mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét, s az
egyre közeledő ismeretlen hely okozta nyugtalanságot…
Igen, már el is érték a munkaterepet. Feladat: oldódás,
ízesítés. Egyik csipetnek túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl
sűrű a közeg.
De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket. Az általuk
ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!
Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító
atyai ujjaktól! Ne aggódjatok
a bevetések miatt! A
mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.
Milyen helyzetekben?
- türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az
üzlet pénztáránál
- rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban
- káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak
közelében
- hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben
- gazdasági, politikai káoszban, válságban, a saját
országunkban.
Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de
TE SEM MARADSZ
TÖBBÉ UGYANAZ!
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak
megjelenését.” Róma 8:19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.