A keskeny út – a szeretet útja

(A "hegyi beszéd" alapján)

„Nem mindenki, aki azt mondja nékem: Uram! Uram! Megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Mt.7,21-23

Sokat foglalkoztattak a fenti igék. Hogy is van csak? Sokan lesznek, akik Jézus nevében jeleket és csodákat cselekednek, betegeket gyógyítanak, ördögöket űznek, prófétálnak, és még sok hatalmas csodát tesznek – és később, „ama napon” Jézus mégis megtagadja őket, mondván, „sohasem ismertelek titeket, ti gonosztevők (rosszat cselekedők)!” Hogyan lehetséges ez?

Nem jutottam közelebb a megoldáshoz, míg egy nap meg nem értettem valamit a Máté evangéliumából, a „hegyi beszéd” olvasásakor. Tudjuk, hogy az 5-6-7 fejezetek szorosan összetartoznak, hiszen egyetlen tanítás elemeiről van szó, így a 7. fejezet végén, a fent már idézett versek, majd a következők is ennek elválaszthatatlan részei, és egyetlen mondanivalót alkotnak. „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette a házát, és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, és összeomlott, és nagy lett annak romlása.” Mt.7,24-27.

Milyen beszédeket hall az a bizonyos kősziklára építkező bölcs ember, amiket azután megcselekszik, mert azt akarja, hogy a háza ne dőljön össze a viharban? A „hegyi beszéd” szavait, Jézus egyértelműen erre utal itt! Mi lehet olyan fontos, hogy ha valaki azokat megtartja, helye lesz a mennyben, ha pedig nem, az Úr elutasítja őt?

Meglepő talán, de Jézus Krisztus a „hegyi beszédben” a SZERETET útját fejti ki egészen részletesen. Az 5.és 6. fejezetben, a „boldog-mondások” után - ahol azokról beszél, akik az isteni természet részesei - nagyon pontos tanácsokat, utasításokat ad arra nézve, hogyan járjunk szeretet által Istennel a mi mennyei Atyánkkal (szeretet nélkül csak a törvény marad, amelyet kötelességből nem lehet betartani), és embertársainkkal, testvéreinkkel. A "hegyi beszéd" egyik csúcspontja: “Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” “Legyetek bevégzettekké, ahogy mennyei Atyátok tökéletessége is bevégzett!” Mt. 5,44-48. (Utolsó vers Csia fordítás)

            Majd  pedig mintegy végső következtetésként hangzik: Mindenben úgy tegyetek az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy ők tegyenek veletek! Mert ez az, amit a törvény és a próféták kívánnak. (Csia fordítás)

Az utolsó fejezetben mindezt így összegzi: „Menjetek be a szoros kapun, Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

            NOS, EZ A KESKENY ÚT – A SZERETET ÚTJA! Az isteni szeretet, az agapé szeretet útja.

Az a bizonyos kiváltképpen való út, amelyen ha nem jár az ember, hiábavaló minden karitatív tevékenység, és karizmatikus megnyilvánulás. Ezt Pál apostol az 1 Kor.13-ban  írta le, hangsúlyozván, hogy „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (Gszsz.Agapé = Szeretet: Személyre irányuló, személyek /Isten és ember, ember és ember/ között megnyilvánuló, összetett /komplex/ érzelmi töltésű kapcsolat. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni. A szeretetnek ez a fajtája nem tekint tárgya érdemeire, Róm. 5,8.)

Az az isteni szeretet, amely “hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik,nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.“ 2Kor.13,4-7.

 És erről a szeretetről mondja Isten, hogy kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által. Ha be akarunk menni az életre, és együtt akarunk élni Jézussal a menny királyságában, akkor ezen a keskeny ösvényen, a szeretet keskeny útján kell járnunk. Ellenkező esetben tehetünk bármilyen hatalmas csodát és jelet, de az életünket ez nem menti meg.

            Nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy az ember, de különösen a keresztyén ember két dimenzióban él. A természetfölöttiben és a természetes, földi világban. A szellemvilágra vonatkozóan pontosan tudja, hogy nem test és vér ellen van tusakodása, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.(Ef.6,12.) Tudja, hogy bár hústestben van, de ha most abban jár is, “nem a hústest módjára viseli a harcot. Mert az ő harcviselésének fegyverei nem hústestből valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le, továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék…” (2Kor. 10,3-5. Csia) Ezért felöltözvén az Isten minden fegyverét, megáll az ördög minden ravaszságával szemben. (Ef.6,11-18) A szellemvilágban Isten erejével és hatalmával, az Úr Jézustól kapott felhatalmazással él, és uralkodik a sátán és minden serege felett – és győzelemről győzelemre jut. Sőt, mindezeken felettébb diadalmaskodik az által, aki őt szereti, vagyis Jézus Krisztus által. Csodák és jelek kísérik, ördögöket űz, új nyelveken szól, kígyókat vesz föl, és ha valami halálost iszik, meg nem árt néki, betegekre veti kezeit és meggyógyulnak. (Mk 16,17-18) Csodálatos kiváltság! Adja meg Isten, hogy minden gyermeke járjon ebben a felhatalmazásban, és a világ ilyen módon is meglássa Isten dicsőségét!

Van azonban egy másik dimenzió is. A hívő ember hiába tesz hatalmas csodákat, prófétál igaz és nagy dolgokat, hiába űzi ki Jézus nevében az ördögöket (azaz mégsem hiába, hiszen így sokan megmenekülnek általa), ha nem a szeretet útján jár, ha a saját, egyéni életében nem mutatkoznak meg a szeretet gyümölcsei Isten és ember felé – az ő számára mindez nem sokat ér. Ha nem tartja be azt az egyetlen újszövetségi parancsot, a szeretet parancsát - amelyből következően  tudja betartani az összes többit -, ha az élete nem mutatja fel a szeretet gyümölcseit, Jézus azt mondja majd: Távozz tőlem, sohasem ismertelek, te gonosztevő!

A “hegyi beszéd”-ben az Úr éppen erre hívja fel a figyelmünket. Hogy öltözzünk fel egy egészen másfajta „fegyverzetet” is, amelyet a természetes világban, embertársaink felé kell viselnünk. - S a kettőt véletlenül sem lehet, nem szabad felcserélni! - Azok felé az Istentől szeretett embertársaink felé, akiket Ő saját képére és hasonlatosságára teremtett, s akikért odaadta egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen, s aki attól a pillanattól Isten gyermekévé  válik.

Ez a “fegyverzet” pedig így néz ki: “Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést. Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképpen a  Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek a kötele”. Kol.3,12-14.

Sőt, még a teremtett világ felé is szeretettel fordulunk, hiszen az igaz még a barmának érzését is ismeri. (Pld 12,9.) A teremtett világ alig várja az Isten-gyermekek – a szeretet, békesség, irgalom megjelenését, amely nem a világban uralkodó farkastörvények szerint cselekszik, hanem Isten országának törvényei szerint, ezért nem eltapossa, kiírtja, hanem  felemeli a gyengéket, meggyógyítja a betegeket, ad annak, aki rászorul, segít a bajbajutottakon. Nem gázol át az embereken saját céljainak érdekében, hanem fölemeli, segíti őket. Ráadásul nemcsak az atyjafiát szereti, hanem még az ellenségét is.

            Van tehát egy sorrend, amit nem lehet felcserélni. A szellemvilágban uralkodunk Jézus Krisztus által. Embertársaink, testvéreink felé pedig gyakoroljuk a szeretet parancsát. Felvesszük keresztünket, azaz meghalunk saját magunk számára és letesszük életünket – önzésünket, büszkeségünket, haragunkat, indulatainkat, uralkodnivágyásunkat -  mindennap.

Nem könnyű út ez. De ha elhatározzuk – mert ez a mi döntésünk -, hogy rajta járunk, a Szent Szellem által a SZERETET Istene, maga a Teremtő, Mindenható Isten ereje támogat.  Ezen az úton járva tarthatjuk meg egyedül az életünket. A keskeny úton. A szeretet útján.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=leakw72pol_eNX

                                                                                                                                 Orbó