A hálátlanság

Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?" (Lukács 17:17-18)

A tíz leprás története az emberi hálátlanság mértékére – vagy inkább mértéktelenségére – mutat rá.

Évekkel ezelőtt egy viharban egy sétahajó süllyedni kezdett a Michigan-tavon. A közeli egyetem diákjai azonnal mentőcsapatokat szerveztek, hogy kimentsék a bajba jutott embereket. Az egyik diák, Edward Spencer tizenhét embert mentett meg a süllyedő hajóról.

Évekkel később egy Los Angeles-i keresztyén összejövetelen az előadó erről az esetről is beszélt, és a hallgatóságból egy férfi közölte vele, hogy Edward Spencer is jelen van a teremben. Az előadó az emelvényre hívta Spencert, aki már nagyon idős volt. Spencer lassan fölment a lépcsőkön, miközben nagy tapssal köszöntötték. Az előadó megkérdezte tőle, hogy maradt-e valami különös emléke arról az alkalomról. A férfi ezt válaszolta: „Csak az, hogy az általam megmentett tizenhét ember közül egyetlen egy sem mondott köszönetet.”

Életünk áldásait természetesnek vesszük. Az jár nekünk. Vagy mégsem? Kapjuk? Igen. Istentől. Megköszönjük neki? Naponta hálát adunk? Nézz magadba és naponta keresd meg, hogy mi mindent és ki mindenkit köszönhetsz meg az Úrnak!