Szerző: Guti Tünde
Lelkemben láttam egy megrázó képet. Elöntött a szánalom és
az együttérzés, amikor átéreztem, hogy mai generációk haláltusája tárult elém
különös módon. Az Úr csodája, ha néhány másodpercben megérthetünk és átvehetünk
egy ránk bízott üzenetet.
Minden összedől egyszer, ami nem Krisztusra épült. Egyetlen
út van, ami az életre visz, ez JÉZUS!
Egy ember kapaszkodott a magasban egy ide-oda himbálódzó
kötélen. Sápadt arcára kiült a félelem, ahogy kétségbeesetten markolta azt a vékony
szálat, amitől utolsó esélyként megmenekülést várt.
Ekkor ismertem fel, hogy egy óriási gyöngysor végén függ az
életéért küzdve, mert elszakadt a fonal. Sorban potyogtak le a gyöngyszemek, s
ő rémülten fogódzkodott mindig a következőbe, hogy le ne zuhanjon. Egyre csak
fogytak a szebbnél szebb gömbök lehullva a mélybe hangos csörrenéssel,
összetörve a sötét szakadékban, s halálra dermedten nézte a pusztulást.
SEMMIVÉ VÁLT A VALÓSNAK HITT ÁBRÁND…
A végveszélybe került ember homlokán verejtékcseppek jelentek
meg, agya lázasan dolgozta fel az ijesztő tényeket. Mindaz, amit évek nehéz
munkájával összegyűjtött, mindaz, amit jónak és szépnek hitt, mindaz, amiben
gyönyörködött és megelégedettséggel töltötte el, kárba veszett.
Már utánuk sem mert nézni, csak az életét mentette újabb
kapaszkodókat keresve, amit el is ért, de néhány másodperc után az is
leszakadt, és folytatódott a hajsza tovább.
A hosszú gyöngysor dísze rohamosan fogyatkozott… Halálra
váltan tudatosult a küzdelemben, hogy még néhány gyöngyszem, és ennyi volt…
Nincs semmi, ami megtartaná, amiben bízhatna vagy biztonságot jelentene. Nincs
semmije.
Már az utolsót is elvesztette a füzér szemeiből, mind
lezuhant, összetört. Kimerült izmai összerándultak, felkészült, hogy itt a vég…
S ekkor a zsinór végén meglátott egy keresztet.
Maradék erejével, eltorzult arccal görcsösen megragadta, és
abban a pillanatban megmenekült. Valami köszönöm félét rebegett remegő ajka,
inkább csak a lelkét öntötték el a hálaérzet lágy hullámai.
Egyszeriben minden olyan békés lett. Egy láthatatlan erő
gyengéden felemelte. Szeretetteljes hömpölygés járta át, mélységes nyugalom az
Atya nyakában, Jézusba kapaszkodva és a Szent Szellem áramlásában elmerülve.
Új élet kezdődött! Minden engedelmessége, irgalmas
cselekedete, önmaga és a világ feletti győzelme, igazságban járása
igazgyöngyöket fűzött élete fonalára.
Mostantól Isten szüntelen hordozza, gyönyörködik benne, őrző
szemei rajta vannak.
A kapaszkodó ember én is lehetek, sőt bármelyikünk. Nem
építhetünk hamis ábrándokra! A valóság Krisztus! Ne cseréljük igazgyöngyeinket
hamisakra!
A Sátán a világosság angyalaként akarja megtéveszteni a
választottakat! VIGYÁZZATOK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.