"És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele
kettőre" (Mt 5,41).
Urunk tanítását összefoglalva kiderül, hogy nekünk
lehetetlen a tőle kívánt kapcsolatban élnünk vele, hacsak nem végzett bennünk
természetfeletti munkát. Jézus Krisztus azt kívánja, hogy még zokon se vegye -
elfojtva se legyen neheztelés tanítványa szívében, amikor zsarnokságba ütközik,
vagy igazságtalanság éri.
Nincs az a lelkesedés, amely megállhatna azokban a
feszültségekben, amelyekbe Jézus Krisztus viszi vagy engedi bele a szolgáját.
Egyes-egyedül a vele való személyes kapcsolat bírja ki ezeket a próbákat, amik
után csak ezt az egy célt látjuk: Isten számára vagyok itt, oda küldhet, ahova
akar. Minden más elsötétedhet, de a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk soha.
A Hegyi beszéd nem eszményi elgondolás, hanem annak a
leírása, mi történik bennem akkor, amikor Jézus Krisztus megváltoztatta
adottságaimat és az Övéhez hasonlóvá tette. Jézus Krisztus az egyetlen, aki be
tudja tölteni a Hegyi beszédet.
Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor csak
természetfeletti úton lehetünk azokká. Addig, amíg nekifeszülünk annak, hogy
Jézus tanítványai legyünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk azok.
"Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Így kezd bennünk munkálkodni
Isten kegyelme. Olyan szorosság ez, amiből nem tudunk kiszabadulni. Isten
természetfeletti kegyelme vonz minket, és soha nem tudjuk kinyomozni, hol kezdi
el. Az Úr az embert természetfeletti úton teszi tanítvánnyá. Nem épít
természetes képességekre. Isten nem olyat kér tőlünk, ami könnyű a
természetünknek. Csak azt kéri, amire kegyelme alkalmassá tett és ezen az úton
mindig a kereszthez jutunk el.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.