Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!" (Ez 37,13).
Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a
feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb
és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint
a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem képes
megcselekedni, csak az élő Isten, az élet Ura és teremtője.
Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a csontok
völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok.
Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét,
hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a
hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban.
De még áldottabb legyen a négy égtáj felől fúvó", engem
is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó
Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert Ő elevenített meg engem is. Új
életem még így, a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra,
hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak Ő egyedül Isten. Benne van minden,
ami nagyság, dicsőség és kegyelem. Megelevenedett szellemem Őt imádja, mint a
nagy Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség! Őt akarom
dicsérni, amíg csak élek.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.