Ige: Ki és miért tisztátalan

 „Minden tiszta [mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, romlatlan, amiben nincs idegen anyag] a tisztáknak [vagyis annak, aki hibátlan, bűntelen, ártatlan, őszinte, becsületes]: de a megfertőztetetteknek [akik beszennyezettek, bemocskoltak] és hitetleneknek [a kételkedőknek, megbízhatatlanoknak, akik nem hisznek] semmi sem tiszta [semmi sem mocsoktalan, hamisítatlan, és valódi]. Hanem megfertőztetett [sőt szennyes, bemocskolt] azoknak mind elméjük [vagyis a szívük értelme, azaz a szellemi felfogóképessége, ezért romlott az értelmük, és a gondolatviláguk] mind lelkiismeretük [vagyis szellemi-együttészlelésük].

»Más fordítás: Annak azonban, aki hitetlen, és bűnök nyomják a lelkét, semmi sem tiszta, mivel a gondolkodásmódja megromlott, és már nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól«

Vallják, [vagyis elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak vele], de cselekedeteikkel tagadják [de a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok,használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát]. »Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,15-16)

Az Úr Jézus kijelenti, hogy az embert a beszéde teszi tisztátalanná, mert: „… ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert. Mert: Amik a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg [azok szennyezik be igazán, és azok teszik tisztátalanná] az embert. Mert a szívből (a bensőből) származnak [törnek elő, és erednek] a gonosz, és rossz gondolatok [gonosz fontolgatások, és szándékok; gonosz tervek]. A gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [szexuális bűnök. tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen, a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás]. Ezek fertőztetik meg [szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert…” (Mát. 15,11.18-20).

Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [hogyan] szólhattok jókat [hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(réma): mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37).

Ezekről – a csak vallásos – emberekről azt mondja a Szenet Szellem: „Mert lesznek az emberek (önzők) magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, (dicsekvők) kevélyek, (gőgösek) káromkodók, (istenkáromlók) szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, (szentségtelenek). Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, (féktelenek) a jónak nem kedvelői, (és jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent). Kiknél megvan a kegyességnek (hitnek) látszata, (mert a kegyesség, vagyis a hívő, és istenfélő élet, és tisztelő látszatát megőrzik ugyan) de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (és fordulj el ezektől)” (2 Tim. 3,2-5).

És: „Miképpen pedig Jánnes (jelentése: előnyben részesítő, csaló, megtévesztő), és Jámbres (jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű) ellene állottak (és ellenszegültek) Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve (és a hit szempontjából) nem becsületes (és megbízhatatlan) emberek (is)” (2 Tim. 3,8).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Vagyis nincs bennük Szent Szellem:  „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).

Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14).

Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (mert az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a lelkek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10).

Dávid megvallása a Úrról: „A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz” (Zsolt. 18,27).

Ezért így figyelmezteti a hívőket a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (ki ne jöjjön). Hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29).

 Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (aiszkhrologia: - mocskos beszéd, trágárság)” (Kol. 3,8).

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „ Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szóma: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,2)