Ige : Isten országának hirdetéséről

Az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És körüljárja (és bejárta) vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten (vagyis a mennyek) országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35)

„És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [és minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [és súlyos nyavalyákban] és kínokban [és gyötrelmekben] sínylődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, és a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől, vagyis démonoktól) megszállottakat, a démonizáltakat, az epilepsziásokat, és a], holdkórosokat és gutaütötteket [a bénákat, és az inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket. És nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt [és szegődött nyomába, és csatlakozott hozzá, és csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [vagyis a pogány Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]” (Mát. 4,24-25)

„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat (és bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (és nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezték (oda tették) őket a Jézus lábai elé; és (Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30)

Mert az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És (Jézus) prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [vagyis démonokat] űz [és kihaj(í)t, kidob] vala” (Márk. 1,39)

„És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (és ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék (hogy megérinthessék) őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, (és erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (nehogy felfedjék kilétét)” (Márk. 3,9-12)

„És (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (és ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (és településekre), a betegeket letevék a piacokon (és tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és érinthessék). És valahányan csak illeték (és megérintették, meg is), gyógyulnak” (Márk. 6,55-56)

„Jézus pedig (elvonult, és) elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (hogy milyen nagy dolgokat visz véghez), nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8)

„És alámenvén ővelük, megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (és nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

Mindenki Hozzá ment, kivéve azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (és benne), és: Az ördögök fejedelme által (annak segítségével) űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22)

Az Úr Jézus a tanítványainak azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég (Mát. 24,14)

És beteljesítette az Ézsaiáson keresztül hangzó próféciát, amely így hangzik: „… a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (és eltávolította). Mi meg azt (hittük, és azt) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (hamartia: a mi céltévesztésünk) miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa. 53,4-5)

Péter apostol is idézi a próféciát, ezzel bizonyságot téve arról, hogy azt az Úr Jézus beteljesítette: „Aki a mi bűneinket (a mi vétkeinket) maga vitte fel (hús)testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván (mi a vétkekre ne legyünk kaphatók). Az igazságnak (és az igazságosságnak) éljünk (és igaz életet éljünk): akinek sebeivel gyógyultatok meg, (lettetek teljesen éppé, véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (és az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2:24)

És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiásnak ezt a próféciáját is a Messiás (a Felkent) küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3)

„És nem mondja (többé) a lakos (Sion lakója = a messze sugárzó emlékmű; jel = a diadalmas gyülekezet): (hogy) beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24)

Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól (és a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4)