„Óh Isten gazdagságának bölcsességének és tudományának [tudásának; ismeretének] mélysége! [legmélye,
szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota; rejtélye] Mely igen
kikutathatatlanok [kifürkészhetetlenek;
megfoghatatlanok] az ő ítéletei [szándékai;
döntései] s kinyomozhatatlanok [megvizsgálhatatlanok; megmérhetetlenek; túl
van azon, ami kideríthető; kikutathatatlan tevékenységének módja és eszköze], az ő útjai! [útvonala,
tevékenysége; lábnyoma nem követhető]
Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? [szándékát; elgondolását; elhatározását]
vagy kicsoda volt néki tanácsosa? [tanácsot
ki adott neki]
Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse
azt? [Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle]
Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden,
és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban]
Ámen” (Róm. 11,33-36)
De ha új teremtéssé váltunk, akkor: „… Bennünk pedig
Krisztus értelme
van” (1Kor. 2,16 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.