Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és
betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő
Testéért..." (Kol 1,24).
Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük.
Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri; félelmetes fájdalommal jár
át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha, majd egy
pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: "Itt
vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8).
Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem
azért, hogy megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk. Isten sohasem
sajtolhat bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel
szét akar zúzni. Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami
különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá! De mikor olyan
valakit használ fel, akit nem kedvelünk, vagy olyan körülmények közé helyez, amelyekbe
nem tudunk beletörődni, és ezek közt sajtol, akkor tiltakozunk.
Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak
kiválasztanunk. Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk; a
szőlőt nem lehet meginni. A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik.
Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten
arra, hogy téged szétzúzzon? Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a
kezéből? Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor
lett volna belőled. Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy
természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és gondviselésszerűen
megtöri a maga szolgálatában.
Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré
lehetünk a kezében. Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit
akar! Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi
gyermekének.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.