A neves sebész meghívta író barátját, legyen ott mellette
egy nehéz operáció alatt. Készülődés közben bizakodott, de volt egy kis
feszültség is benne. Majd elkezdett imádkozni.
Az operáció után az író kifejezte csodálatát, hogy egy
világhírű sebész érzi az ima fontosságát és így szólt:
- Azt gondoltam, hogy jobban bízol tehetségedben.
- A sebész is csak egy emberi lény - válaszolta az orvos.
Biztos vagyok, hogy a tudomány nem fejlődött volna annyit, ha valami nem
kísérte volna, ami az embernél is nagyobb. Amikor operálok, olyan közel érzem
magam az Istenhez, hogy nem tudom hol végződik az én szaktudásom és hol
kezdődik az Isten végtelen nagysága.
Bruno Ferrero
Péld. 3,5: Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a
magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Szerkesztő: Papp
Miklós febr. 05 Témakör: Apró történetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.