„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)
Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor
gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire
az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk.
A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint
amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra
hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a
gyerekeikkel.
A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City
Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia
osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét,
amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot
az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási
lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik.
Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz,
és meg is teszed.
A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben –
felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban:
»Hová tűntek a húszas éveim?«.
A negyvenes éveidben
– egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az
egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz.
Hetvenes éveidben a
legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik
könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a
gyerekek?«
… Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék
aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában
teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a
percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott
levélben érkezzen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.