Mikor imádkozunk, ugyanazon
az alapon, és ugyanazokkal a jogosultságokkal tesszük, mint Pál, János, Jakab
vagy Péter. A legnagyobb szentekkel vagyunk egy szinten. A nekik szóló ígéretek
a mi igéreteink is; az Úr, akihez imádkoztak a mi Urunk is; kiváltságaik a mi
kiváltságaink is. Istennek nincsenek kedvencei - pontosabban, MINDNYÁJAN a
kedvencei vagyunk. Ugyanaz a kulcsunk van az ajtóhoz, mint ami nekik volt:
Jézus neve. Ez a név ad szabad belépést Istenhez, nem kell az ajtó előtt
toporognunk. Nincs szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy bekísérjenek
Isten jelenlétébe, mert hit által az ő fiai és lányai vagyunk, családtagok,
örökösök! Szélesre tárt ajtón át mehetünk be az Atya házába! Nem ok ez arra,
hogy imádkozzunk? Imádkoztál ma már?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.