„Amiket pedig néktek írok, ímé
Isten [színe] előtt mondom, hogy nem
hazudom [nem hazugság]*
(Gal. 1,20)
*Akinek a lelkiismerete a Szent Szellem uralma alatt
van, az megvallhatja, hogy: „Igazat
mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szent
Szellem által” (Róm. 9,1)
„Ismeretlen valék pedig személyesen [arcra nézve] a Júdeában levő keresztyén
[(Khrisztosz):
felkent = krisztusi] gyülekezetek [Krisztusban
élő eklézsiái; kihívott gyülekezetei)]
előtt;
Hanem csak hallották [csak hallomásból tudták rólam], hogy:
Aki minket üldözött egykor, most [örömüzenetként;
jó hírként] hirdeti azt a hitet, amelyet egykor pusztított. [amelynek a romlására tört]* (Gal. 1,22-23)
*És Saulus nemcsak Jeruzsálemben üldözte Isten népét,
vagyis a Krisztus népét: „Saulus pedig
pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”.
„Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve
az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére őtőle leveleket
Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői,
akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe” (Csel. 8,3; 9,1-2)
De megtérése és Szent
Szellemmel való beteljesedése után azonnal hirdette a Krisztust: „Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így
szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják
ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye
őket?
De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a
damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus”(Csel. 9,21-23)
És dicsőítették bennem [magasztalták értem] az Istent [azért, amit bennem végzett]” (Gal.
1,24)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.