Ige: A mag

 „Jézus^* Krisztusnak, a Felkentnek, Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] fiának^** Ábrahám [jelentése: sokaság atyja] fiának^*** nemzetségéről való könyv” (Mát. 1,1)

*Jézus: héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a Megváltó

**A próféták mind Őróla – a Dávidnak adott magról – szólnak: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön” (Jer. 23,5)

„Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét” (Luk. 1.32)

Őbenne teljesedtek be a Dávidnak adott próféciák: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, Erős üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva” (Luk. 1,68-70)

A feltámadott Úr is így jelenti ki magát: „Én Jézus… vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16).

***Ő az a „Mag” amelyet már Ábrahám is megkapott: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

A Lukács írása szerinti Evangélium az Úr Jézus származását Énóson, Séthen és Ádámon keresztül vezeti vissza Istenhez, aki az Ádám céltévesztése után már megígérte a „Magot” (1 Móz. 3,15)

 „Ez Énósé (jelentése: ember, aki ellankadt; beteg, gyenge; halandó), ez Sethé (jelentése: kárpótlás; elrendelt, odahelyezett), ez Ádámé (jelentése: ember, a vörös földből való ember), ez pedig az Istené” (Luk. 3,38).