Ezt a harmadrészt is tűzbe
teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket,
ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom
őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!" (Zak 13,9).
A kegyelem nemes érccé
változtat minket, de ehhez szükségszerűen a tüzes kohón kell átmennünk.
Megijedünk ettől, inkább maradunk a mezőn békén heverő, de értéktelen kőnek? Ha
igen, akkor a rosszabbik részt választottuk, mint Ézsau, aki egy tál lencséért
eladta elsőszülöttségi jogát. Nem, Uram, inkább vess minket a tüzes kohóba,
mint hogy távol kerüljünk Tőled!
A tűz nem pusztít, csak
tisztít. Át kell mennünk rajta, de Isten nem hagy benne. Az Úr számára az övéi
olyan drágák, mint az ezüst, ezért akarja őket megtisztítani a salaktól. Aki
bölcs, az örül ennek a tisztogatásnak, és nem vonakodik tőle. Azért imádkozzunk
tehát, hogy tisztítson meg az Úr a salaktól, ne pedig azért, hogy kíméljen meg
az olvasztó kemencétől.
Ó, Urunk, Te valóban tűzben
próbálsz meg bennünket! Csaknem elolvadunk a lángok hevében. De ez a Te utad,
és ezért ez a legjobb út a mi számunkra is. Tarts meg bennünket a próbák
tüzében, tisztíts meg teljesen, mert mi a tieid akarunk lenni mindörökké!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.