A házasságról.

Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. (Máté 19:5-6)

A következő konfliktusforrás a rokonság. Az enyém, és a házastársamé is. Ugyanis amikor egy férfi és egy nő – manapság már ezt is hangsúlyozni kell – összeköti az életét, akkor két család is összeházasodik. Igen ám, csak lehet, hogy egészen másként gondolkodnak bizonyos dolgokról. Lehet, hogy az egyik családban vannak bizonyos tradíciók, erről ezt és ezt gondolják, de a másik családban egyáltalán nem úgy gondolkodnak. Ez egyfajta konfliktusforrás lehet.

Fontos dolog az is, hogy akkor tud igazán jó és boldog házasságban élni egy pár, ha ezek a szülői kötelékek meglazulnak annyira, hogy a házasulandó felek leválnak a szülőkről. Mert egy házasságban első renden a házastárs kell, hogy fontos legyen! Isten után persze! Majd csak utána jöhet a szülő. A szülőnek az a dolga, hogy hátrébb lépjen. Továbbra is ott legyen, mint olyan személy, akire lehet számítani, de első a házastárs – Isten után!

Ugyanez igaz a gyermekekre is. Fontos, hogy a gyermekek ne álljanak a házastársak közé! Ne legyenek a gyerekek fontosabbak, mint a házastársunk! Hiszen a gyermekek idővel úgyis kirepülnek a családi fészekből, és újra ott marad két ember egymásnak. Vannak esetek, amikor azt mondják emberek, hogy „majd egy gyermek megmenti a házasságunkat”. S legtöbbször nem menti meg… Mert nem a gyermek tudja megmenteni a házasságot! Hanem az a két ember, aki azt érzi, hogy valami miatt eltávolodtak egymástól. Ők tudják megmenteni, ha akarják és ők is „csak” Isten segítségével!