Máté evangélium 25. fejezet: teljesedjetek be szent szellemmel (revideált)

Mát. 25,1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa [Isten királysága] ama tíz szűzhöz, akik elővevén [és fogták] az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé [a vőlegény fogadására].

Mát. 25,2 Öt pedig közülük eszes [okos; bölcs, meggondolt, értelmes] vala, és öt bolond [balga; ostoba; esztelen; meggondolatlan].

Mát. 25,3 [ugyanis] Akik bolondok [balgák; ostobák; esztelenek; meggondolatlanok] valának, mikor lámpásaikat elővevék [és magukhoz vették], nem vivének magukkal olajat;

Mát. 25,4 Az eszesek [okosak; bölcsek] pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben [az ő korsóikban].

Mát. 25,5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadnak [elálmosodtak; elbóbiskoltak] és aluvának [majd el is aludtak].

Mát. 25,6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn [kiáltás hangzott]: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe [jöjjetek a fogadására]!

Mát. 25,7 Akkor [felébredtek és] felkelének mind azok a szüzek, és elkészíték [és rendbe hozták] az ő lámpásaikat.

Mát. 25,8 A bolondok [balgák; ostobák; esztelenek] pedig [így szóltak és] mondának az eszeseknek [az okosakhoz; a bölcseknek]: Adjatok nékünk [egy kis olajat] a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak [mert kialvóban vannak].

Mát. 25,9 Az eszesek [okosak] pedig [így válaszoltak, és] felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek [is]; menjetek inkább az árusokhoz [vagyis a kereskedőkhöz], és vegyetek magatoknak.

Mát. 25,10 Mikor pedig venni [vagyis vásárolni] járnak vala [és azok az ostoba lányok még távol voltak], megérkezék a vőlegény; és [azok a lányok] akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe [az esküvői vacsorára], és [azután] bezáraték az ajtó.

Mát. 25,11 Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg [nyiss ajtót] mi nékünk.

Mát. 25,12 Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket^*

*Így folytatódik a figyelmeztetés: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (lámpásaitok, vagy mécseseitek) meggyújtva; Ti meg (legyetek) hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg… hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki” (Luk. 12,35-36)

Hát: „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)  

Már Bemerítő Jánoson keresztül hangzik az ígéret: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [és hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok [alkalmas; megfelelő], és méltó; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11)

Hogy kenetet – Isten erejét – megkapjuk, és akkor ezt mondja a Szent Szellem: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és (ezt tudjátok is mindnyájan, és) mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne (Más fordítás: de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az Ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg Őbenne)” (1 Ján. 2,20)

Akkor így szól az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned (és semmi hibád sincsen)! Jöjj hozzám a Libanonról (a fehér hegyről), menyasszonyom, jöjj hozzám a Libanonról! Nézz le az Amáná csúcsáról (jelentése: az erős szövetség; a hűség, erősség; megbízhatóság, állhatatosság; az állandóan folyóról), a Szenír (jelentése: lámpás) és a Hermón csúcsáról (jelentése: „odaszentelés”, felszentelt), az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!” (Én. 4,7-8)

És utána már így biztat az Ige: „Örüljünk és örvendezzünk (és ujjongjunk), és adjunk dicsőséget néki (és dicsőítsük őt), mert eljött a Bárány menyegzője (és felkészült menyasszonya), és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (az Isten igaz igéi)” (Jel. 19,7)

De: „(Attól kezdve) Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani (vagyis megálltok kívül, és kezditek) az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg (az ajtót) nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13.25)  

„… Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki” (Jel. 3,7)

Mert: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Isten királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)

Azok pedig kinn maradnak: „Kiknél megvan (mert megtartják, megőrzik) a kegyességnek [a hit, és istenfélelem, és szentség] látszata [és formája] (akik istenes életet színlelők ugyan), de megtagadják [és elutasítják, feladják] annak erejét [a csodatevő erőt (és a csodát cselekvő) képességet, és hatalmat]. És ezeket kerüld (és fordulj el ezektől)” (2 Tim. 3,5)

Mát. 25,13 Vigyázzatok azért [és legyetek éberek, virrasszatok], mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok [és nem ismeritek], amelyen az embernek Fia eljő^*

*És az Úr újra és újra figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok. Azért legyetek [és álljatok mindig] készen [készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42.44)

És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (vagyis a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt (Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36)

Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)

És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)

„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2)

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik (és mikor jön) meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Márk. 13,35-37)

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6)

Mát. 25,14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki [idegenbe készülve] útra akarván kelni, eléhívatá az ő (rab)szolgáit, és amije volt [minden vagyonát], átadá nékik [és rájuk bízza].

Mát. 25,15 És ada az egyiknek öt tálentomot^* a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek [képessége szerint] az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele [és elment idegenbe].

*370 tálentom: [(talanton): súlymérték ill. pénzegység (az Újszövetség korában 20,4 kg)].

Mát. 25,16 Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék (dolgozik, munkálkodik) azokkal, és szerze más (további) öt tálentomot [Más fordítás: Aki öt talentumot kapott, kiment, forgatta (dolgozott vele) és még ötöt szerzett].

Mát. 25,17 Azonképpen akié a kettő vala, az is [ugyanígy tett és] más [további] kettőt nyere.

             

Mát. 25,18 Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, [gödröt ásott], és elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

Mát. 25,19 Sok [és hosszú] idő múlva pedig megjöve ama (rab)szolgáknak ura, és számot vete [vagyis számadást tartott] velük [és elszámoltatta őket].

Mát. 25,20 És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza [és felmutatta] másik [vagyis további] öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

Mát. 25,21 Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak [és sokat bízok rád; sokak fölé foglak állítani] ezután; menj be a te uradnak örömébe [és menj be urad ünnepi lakomájára].

Mát. 25,22 Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más [további] két tálentomot nyertem azokon [és szereztem hozzá].

Mát. 25,23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután [és sokak fölé foglak állítani]; menj be a te uradnak örömébe [az urad ünnepi lakomájára].

Mát. 25,24 Előjövén pedig [és odament hozzá] az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam [mert ismerlek téged], hogy te kegyetlen [kemény; kérlelhetetlen, szigorú] ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz [és onnan is gyűjtesz], ahol nem vetettél [ahová magot nem szórtál];

Mát. 25,25 Azért félvén, [és félelmemben] elmentem és elástam [elrejtettem] a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied.

Mát. 25,26 Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz [gyáva] és rest [lusta, lomha] (rab)szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok [és onnan is gyűjtök], ahol nem vetettem [ahová magot nem szórtam];

Mát. 25,27 El kellett volna tehát [vinned, és] helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel [kamattal] kaptam volna meg a magamét.

Mát. 25,28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van.

Mát. 25,29 Mert mindenkinek, akinek van [aki felhasználja azt, amije van], adatik, és megszaporíttatik [és bővelkedni fog; sőt fölöslege is lesz]; akinek pedig nincsen [aki nem használja föl azt, amije van], attól [még] az is elvétetik, amije van

Mát. 25,30 És a haszontalan [semmirekellő, hasznavehetetlen; mihaszna] (rab)szolgát [aki nem hozott hasznot]  vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás^*

*Márk röviden így tesz bizonyságot az Úr Jézus kijelentéséről: „Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és (rab)szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. (Más: fordítás: Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon)” (Márk. 13,34)

Lukács további részletekkel kiegészítve mondja el a példázatot: „Monda azért: Egy nemes ember elméne (elutazott) messze tartományba (egy távoli országba), hogy országot vegyen (és királyi méltóságot szerezzen) magának, aztán visszatérjen. Előszólítván (hívatta) azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát (minát), és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldenek (vagyis küldöttséget menesztettek) utána, (és azt üzenték) mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk (és felettünk). És lőn, mikor megjött az ország vétele után (és amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért), parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják őhozzá, hogy megtudja, ki mint (és hogyan) kereskedett. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád (a te minád) tíz gírát (azaz: minát) nyert. Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív (vagyis hű), legyen birodalmad (és hatalmad) tíz városon (tíz város fölött). És jöve a második, (és jelentette) mondván: Uram, a te gírád (a te minád) öt gírát (vagyis minát) nyert. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad (és uralkodj te is) öt városon. És jöve egy másik (vagyis megérkezett a harmadik is), mondván: Uram, ímhol (itt) a te gírád (vagyis minád), melyet egy keszkenőben eltéve tartottam (és egy kendőbe kötve őriztem); Mert féltem tőled, mivelhogy kemény (könyörtelen) ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el (és azt is behajtod, amit nem fektettél be). És learatod, amit nem te vetettél. Monda pedig annak: A te szádból (a te saját szavaid alapján) ítéllek meg téged, gonosz (rab)szolga. Tudtad, hogy én kemény (könyörtelen) ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el (és behajtom azt is, amit nem fektettem be), és learatom (azt is), amit nem én vetettem (el); Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát (vagyis minát), és adjátok annak, akinek tíz gírája (tíz minája) van. És mondának néki: Uram, (annak) tíz gírája (azaz minája) van! És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle. Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam (és hogy királlyá legyek felettük), hozzátok ide, és (vágjátok le) öljétek meg előttem!” (Luk. 19,12-27)

»mina (gíra) (mna): száz drakhmával egyenlő súly- és pénzegység. Értéke kb. száz napszám. Hatvan mina (gíra) egy talentum«

Az apostolok fejtik ki a példázat értelmét: „Kiki amint kegyelmi ajándékot (khariszma: a kegyelem, a Szellem megnyilvánulása. Egy természetfeletti csodatevő képesség) kapott, (úgy) sáfárkodjatok (és szolgáljatok) azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó (tisztességes, becsületes, érdemes, méltó) sáfárai (hű közvetítői, és felvigyázói)” (1Pét 4,10)

De: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [és juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [azaz: prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [és mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [és gyakoroljuk]. Akár szolgálat [a mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban, [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk), és szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [és szentelje magát a tanításnak]. Akár intő [aki segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [vagyis a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel], a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [és tegye]” (Róm. 12,6-8)

Ugyanis: „Mindenkinek… haszonra [épülésre] adatik a Szellemnek kijelentése. [Más fordítás: A Szellem (látható) megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele]” (1 Kor. 12,7)

„És Ő (az Úr Jézus) adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára (hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére), a Krisztus testének építésére” (Eféz. 4,11-12)

És: „Aki hű (hűséges, megbízható, becsületes, engedelmes) a kevesen (a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb, legjelentéktelenebb, legkevesebben), a sokon (számos, bőséges, fontos; sok minden, mindenfélén) is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis (és engedetlen; hűtlen) az” (Luk. 16,10)

„Mert akinek van, annak adatik (és bővölködik, úgyhogy feleslege lesz); de akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van (vagy amije volna)” (Márk. 4,25)

És: „Mert akik jól szolgálnak, (azok) szép tisztességet szereznek maguknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben (Más fordítás: és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére)” (1 Tim. 3,13)

Mát. 25,31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok [a hírnökök, követek], akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe [és helyet foglal fönséges trónján].

Mát. 25,32 És elébe [az Ő színe elé] gyűjtetnek mind a népek [a nemzetek], és elválasztja [és el fogja különíteni] őket egymástól, miként a pásztor elválasztja [és elkülöníti] a juhokat [vagyis a birkákat, a bárányokat] a kecskéktől [vagyis a kecskebakoktól].

Mát. 25,33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Mát. 25,34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek [és vegyétek örök birtokul] ez országot [ezt a királyságot], amely számotokra készíttetett [amelyet nektek készítettem] a világ megalapítása [a világ kezdete, teremtése] óta [és a világ levetése óta].

Mát. 25,35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény [és idegen] voltam, és befogadtatok engem;

Mát. 25,36 Mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok [és gondoskodtatok rólam]; fogoly voltam [börtönben], és eljöttetek hozzám.

Mát. 25,37 Akkor felelnek majd néki az igazak [a megigazultak, az Isten által igaznak nyilvánítottak], mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

Mát. 25,38 És mikor láttuk, hogy jövevény [és idegen] voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mát. 25,39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál [börtönben], és hozzád mentünk volna?

Mát. 25,40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai [a testvéreim] közül, én velem cselekedtétek meg.

Mát. 25,41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem [az én színem elől], ti átkozottak, az örök [az örökkévalóságon át tartó] tűzre, amely az ördögöknek [vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, vagyis a sátánnak] és az ő angyalainak [hírnökeinek, követeinek, és küldötteinek] készíttetett. [és készen(létben) áll]

Mát. 25,42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

Mát. 25,43 Jövevény [és idegen] voltam, és nem fogadtatok be engem [nem adtatok szállást]; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Mát. 25,44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény [és idegen], vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Mát. 25,45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

Mát. 25,46 És ezek elmennek majd az örök [az örökkévalóságon át tartó] gyötrelemre [fenyítésre]; az igazak [a megigazultak] pedig az örök [örökkévalóságon át tartó] életre [a természetfeletti életre, egy más létezési formában]^*

* „Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [az angyalai kíséretében]; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete [kinek-kinek tettei] szerint” (Mát. 16,27)

 „Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva (Ádámtól számítva) a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével (szent seregeivel), Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért (és káromló szóért), amelyet az istentelen bűnösök szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15)

Bizony:„Így lesz a világ végén [vagyis ennek a világkorszaknak a lezárásakor]…: Eljőnek majd az angyalok [a hírnökök, követek], és kiválasztják  [vagyis különválasztják; elkülönítik] a gonoszokat [a haszontalan, hibás, káros, hitványakat] az igazak [megigazultak] közül. És [a gonoszokat] a tüzes kemencébe vetik [és dobják] őket; ott lészen sírás [jajgatás, siránkozás] és fogcsikorgatás” (Mát. 13,49-50)

 Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (hogy nyilvánvalóvá váljon, és manifesztálódjon az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. (Egy „átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10)

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)

„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)

János apostol így látja elragadtatásban az ítéletet: „És láték egy nagy fehér királyiszéket (egy nagy fehér trónust), és a rajta ülőt, akinek tekintete (az Ő színe) elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték (és nem maradt számukra hely). És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt (a trónus előtt); és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, akik őbenne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik őnáluk voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint” (Jel. 20,11-13)

Az Úr Jézus újra-és újra így figyelmeztet: „Boldogok az irgalmasok [és a könyörülők]: mert ők irgalmasságot nyernek [mert majd nekik is irgalmaznak; rajtuk is könyörülni fognak]^” (Mát. 5,7)

Hiszen: „Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez (aki könyörül a nincstelenen); és az ő jótéteményét megfizeti (megtéríti) néki” (Péld. 19,17)

 Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (és ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (és diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen (az ítélet felett). Mi a haszna (és mit használ), atyámfiai (testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy hite van, (de) cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e (üdvözítheti-e) őt (egyedül) a hit? Ha pedig az atyafiak (a testvérek), férfiak vagy nők, mezítelenek (nincs ruhájuk), és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül (és nincs meg a mindennapi kenyerük). És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek (az ő egész valójuknak); mi annak a haszna (és mit használ az)? Azonképpen (ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában (vagyis halott önmagában)” (Jak. 2,13-17)

Már Ézsaiás prófétán keresztül kijelenti az Úr, hogy: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ésa. 58,7)

Mert Aki gyakorolja a szeretet (mégpedig az agapé: Isten szerinti szeretetet), az: „Boldog, aki a nyomorultra (a nincstelenre) gondol (akinek gondja van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem napján (ha bajba kerül, a csapás idején) megmenti azt (segítségére siet) az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (és az Úr boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúság, bánat, fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán (segítséget hoz; enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében (jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréli)” (Zsolt. 41,2-4)

Ezért: „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)

„Aki megutálja (megveti) az ő felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik (aki az alázatosokon könyörül), boldog az!” (Péld. 14,21)

„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti” (Péld. 14,31)

 És: „ Aki megcsúfolja (gúnyolja) a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét (Alkotóját); aki gyönyörködik másnak nyomorúságában (és aki a veszedelemnek örül), büntetlen nem marad!” (Péld. 17,5)