Ige: A szétszórtságban élő nép.

 „Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], Istennek és az Úrnak, a Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan levő [diaszpora: a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét nemzetségnek [(phülé): sarjnak, Szó szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak]; üdvözletemet [örüljetek]^” (Jakab 1,1)

Az Úr Jézus parancsa mennybemenetele előtt az Övéihez: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, tekintélyébe, jellemvonásába dicsőségébe, erejébe; // adj nevet a benne foglalt kiváltságokkal//]”(Mát. 28,19)

Péter apostol is ír a szórványban élő választott népnek, a Krisztus népének: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt [és szétszórtságban, szórványban élő] jövevényeknek, [a szétszóródott hontalanoknak; a kiválasztott kivándorlóknak; Isten kiválasztott népének, a zarándokoknak]. Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [mindentudása] szerint, a Szellem megszentelésében, [vagyis a Szellem megszentelő munkája által] engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.

[Más fordítás: Akiket a szerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket. Mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket]” (1 Pét. 1,1-2)

És így folytatja Péter apostol: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, (tulajdonul lefoglalt megvásárolt, és megmentett), és megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (és dicsőségét), aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]. Akik nem kegyelmezettek [voltatok] (egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat), most pedig kegyelmezettek [vagytok] (és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok).

Szeretteim, kérlek (és kérlellek) titeket, mint jövevényeket és idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat), tartóztassátok meg magatokat (és tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (az érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (vagyis életetek) ellen vitézkednek (és küzdenek) (amelyek hadat viselnek életetek ellen)” (1Pét 2,9-11).

Júdás apostol is a szórványban élő keresztényeknek ír: „Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia (vagyis testvére), köszöntését küldi az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek (akiket az Atya Isten szeretett) és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1-2).

Hiszen Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [vagyis eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

A Jubileumi kommentár a fenti igék alapján így magyarázza, hogy kiknek írt az apostol: A szétszórtságban élő 12 nemzetség az új, a szellemi Izrael, a teljes ecclézsia, amely nem egy helyen, hanem az egész lakott földön diasporában él. A szétszórt állapot nem emberek miatt van, hanem Isten akaratából  A lényegében egy egyház mindenütt ott van, hogy szolgáljon. A szolgálatára mindenütt szükség van. Mint só és világosság, minden gyülekezet ott szolgáljon mások javára, üdvére, ahol Isten rendeléséből van.