Ige: A kipróbált hit

Az apostol azt kívánja, minden Krisztushívő számára:  „Hogy a ti kipróbált [és a próba alapján igazinak, valódinak bizonyuló] hitetek [és hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles hitvallásotok]. Ami sokkal becsesebb [és sokkal értékesebb] a veszendő, de tűz által kipróbált [vagyis megvizsgált, jóváhagyott jónak /megfelelőnek /alkalmasnak bizonyuló] (vert)aranynál. Dicséretre [elismerésre], tisztességre [megbecsülésre, tiszteletre] és dicsőségre [vagyis dicsőséges ragyogásra] méltónak találtassék [és méltónak bizonyuljon] a Jézus Krisztus megjelenésekor [azaz: lelepleződésekor, kinyilatkoztatásakor, kijelentésekor]” (1 Pét. 1,7)

Mert: Az a nap [az Úr napja] fogja világossá [nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, (nyilvánosságra, világosságra) hozza] mivel tűzben jelenik meg. [érkezik; jelentetik ki; nyilvánul meg; tűz által fog kinyilatkozni (lepleződni); hull le róla a lepel] és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz. [láthatóvá válik majd] és hogy kinek mit ér [milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja kipróbálni [majd megmutatja; teszi próbára, vizsgálja meg]” (1Kor. 3,13)^.

Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor (nyomorúság, szenvedés, elnyomás) kemencéjében” [olvasztókemencéjében] (Ésa. 48,10).

És hogy mit ért kemencén az Úr: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok” (5 Móz. 4,20).

Az Úr kihozott a világból – Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas olvasztókemencéjéből – mert: „...magának kiválasztott minket Őbenne (a Krisztusban) a világ teremtetése előtt...” (Eféz. 1,4).

A tűzről pedig – amivel, vagy Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent Szellem: „Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony;  élő energia). és élesebb  (metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat  (keresztül jut, áthatol) a szívnek (az életnek) és szellemnek, az ízeknek  (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig). És megítéli (döntésre alkalmassá teszi); a gondolatokat és a szívnek indulatait (gondolatokat, nézeteteket, véleményeket, és gondolkodást) (vagyis a szív szándékait)” (Zsid. 4,12).

Már a prófétán keresztül kijelenti ezt az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr...” (Jer. 23,29).

És a testté lett Igéről: „ ... amikor megjelenik [lelepleződik; kinyilatkoztatást nyer, kijelentésre kerül; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] ... Tűznek lángjában [lángoló tűzben]…”(2 Thess. 1,7-8)^.

„Tudván, hogy a ti hiteteknek [és hűségeteknek] megpróbáltatása [próbatétele, próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást [kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez. [Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]” (Jak. 1,3)^.

Pál apostol bizonyságtétele: „Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [és ujjongunk] a háborúságokban [a nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a nyomorúság] békességes tűrést nemz, [és kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (és munkál)]. Az állhatatosság [és a kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [vagyis megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [és biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]. A reménység pedig nem szégyenít [és nem csal] meg; [és nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [és kiáradt] a mi szívünkbe [a mi bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,3-5).

Hát: „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).

De: „Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR” (Péld. 17,3).

És már Mózesen keresztülhangzik a prófécia a gyülekezetekről: „Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból (színaranyból); vertaranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek” (2 Móz. 25,31).

 János apostol látja a feltámadott Urat, és a „vertaranyból” készült gyertyatartót: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam. És a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja. lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez (mintha kemencében tüzesedtek volna meg). Hangja olyan, mint a sok vizek zúgása. Jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és az ő arca, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Írd meg tehát, amiket láttál… a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet” (Jel. 1,12-16.19-20)