"Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess
engem, felvéve a keresztet" (Mk 10,21).
Ennek a gazdag fiatalembernek az volt a szenvedélyes vágya,
hogy tökéletes legyen. Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni
hozzá. Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget
helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele
való azonosulást. Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér
bele. A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak
feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a
Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést:
"Megyek!"
"Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." Jézus
tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. Rád is tekintett
már Jézus valamikor? Jézus tekintete átformál és átszegez. Ott ér utol az Úr
tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. Ha kemény és követelődző vagy,
makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem.
Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem
formált át az Ő tekintete.
"Egy fogyatkozásod van..." Jézus Krisztus
szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és
semmi nincs közte és közted.
"Add el minden vagyonodat..." Meg kell üresednem,
amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. Teljesen
el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem
(ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem
azért, hogy követhessem Jézust. "Jer, kövess engem!" Nekem azon az
úton kell járnom, amelyen Ő járt.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.