"...mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem,
ha az evangéliumot nem hirdetem" (1Kor 9,16).
Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása
természetfeletti. Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és
mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten
hívása nem így jön, mert természetfeletti. Tudatossá válhat az emberben úgy,
mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De
bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet
szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri. Bármelyik pillanatban
tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás,
ami megragadta az életedet! "Én választottalak titeket." Az elhívás
más, mint a megváltás és megszentelődés. Nem azért hívott el az evangélium
hirdetésére, mert megszentelt ember vagy. Az evangélium hirdetésére szóló elhívás
egészen más. Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását.
Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti
elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van
az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját
vérmérsékleti adottságaid. Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot
nem hirdetem!" Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl
ennek a hívásnak az erőteljességét.
Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a
körülményei. Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja
megvalósuljon vele. Ha beleegyezel Isten terveibe, összhangot teremt nemcsak
tudatos életedben, hanem bensőd rejtett mélységeiben is, amit csak Ő tud
megközelíteni.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.