http://reggelidicseret.blogspot.com/
"Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó
falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek
nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való
öröm erőt ad nektek!"
(Nehémiás könyve 8:10, MBT)
Egy kisgyerek baktatott haza az istentiszteletről a
nagymamájával. Ahogyan Pest egyik forgalmas terén haladtak keresztül, meglátott
egy szamarat a kordéja előtt szomorkodni. Lógott a feje, lógott a füle, lógott
a farka, és a szemhéja is mintha szomorúan csúszott volna lefelé. A kisfiú
nézte, bámulta, majd megszólalt: "Nagyi! Ő is hívő?" Gyermeki
őszinteség, amin minden felnőtt mosolyog, mert van benne egy jó adag igazság. A
mindennapi életben a vidám embereket nem mindig tartjuk mosolyra derítőnek.
Sőt, néha besoroljuk őket a legidegesítőbbek csoportjába. A hívők terén még
ennél is szigorúbb a mérce. A böjt, a visszafogottság és a szomorkodás a
mértékadó. Ki hallott már 40 napos vidámságról, ami előkészítene egy nagy
vallási ünnepet?
Pedig van okunk örülni! A megváltás és az örök élet reménye
az első ok! És ha végképp nem találunk rá más okot, akkor fontoljuk meg ezt:
muszáj gyakorolni! Mert meg van írva:
"Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva
vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük,
a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." (Ézsaiás 35:10)
És hadd jusson belőle másnak is...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.