Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én
megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50:15)
Emberi életünket átszövik a nyomorúságok. De a hívő ember
Istenhez fordul, kéri szabadítását és bízik az Úr segítségében. Meg is kaptuk
már életünk magunk mögött hagyott valamennyi szakaszában. De mindezért
dicsőítettük Őt? Az Ige és abban az Úr ugyanis azt kéri tőlünk, hogy
nyomorúságunk idején hívjuk Őt segítségül. Bízzunk szabadításában, mely
vitathatatlanul bekövetkezik életünkben. De itt ne álljunk meg: dicsőítsük az
Urat érte. Ha ezt megtesszük, akkor kifejezzük vele, hogy tudjuk, tényleg Isten
segített rajtunk, tényleg Tőle jött a szabadítás és hálásak is vagyunk Neki
mindezért. Ne felejtsd el dicsőíteni az Urat!
Megteheted ezt nemcsak utólag, hanem már előre is. Vagyis
még azelőtt, hogy megtörténne a Tőle jövő szabadítás életedben. Ezzel a
feltétel nélküli bizalmat mutatod meg az Úrnak. Vajon így bízunk benne és így
tudjuk őt dicsőíteni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.