Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy
Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és
fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán
kívül. (4Móz 11:4-6)
Mit tegyünk, ha erőt vesz rajtunk az olyan fajta emlékezés,
amibe ez a nép esett bele? Mi lehet az orvossága, ellenszere ennek a veszélyes
hátrafelé tekintgetésnek? Van erre egy csodálatos eszköz: ahálaadás! Ez
az egyetlen, legitim, megengedett hátrafelé tekintés, ami az ember számára
képes boldogságot és örömöt hozni. Amikor az ember úgy tekint hátra, hogy
hálával, megbecsüléssel van Isten iránt, mindazért, ami jót elvett kezéből.
Csak a hálaadás, az igazi mély köszönetmondás, amikor
ujjhegyre szedi az ember az apróbb-nagyobb csodákat, menthet ki bennünket is
ezekből a helyzetekből. Így telik a szív bizalommal, hűséges szeretettel, s
képessé válik feltöltekezve előre tekinteni, Istennel indulni. Törekedj erre!
(Berencsi Balázs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.