Ige: A te hited gyógyít, szabadít...

Az Úr Jézus meggyógyítja a százados szolgáját: „És monda Jézus a századosnak: Eredj el [és menj haza], és legyen néked a te hited szerint [vagyis ahogy hittél, úgy történjék veled]. És meggyógyult annak szolgája [a legénye] abban az órában” (Mát. 8,13).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi a feltétele a gyógyulásnak. Egy Kananeus asszony jön az Úr Jézushoz, és kéri, hogy a leányát szabadítsa meg és Ő megszabadította: „Ekkor felelvén Jézus, (így szólt hozzá és) monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint (legyen úgy, amint kívánod). És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva (és még abban az órában)” (Mát. 15,28).

 Két vak azt kéri az Úrtól, hogy lásson: „Akkor illeté (és megérintette) az ő szemeiket, (ezt) mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. És megnyilatkozának azoknak szemei” (Mát. 9,29).

A vérfolyásos asszony a tömegben megérinti az Úr Jézust: „Mert ezt mondja vala magában: Ha csak eruháját illetem is (és ha csak megérinthetem), meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván (és meglátta őt) és reá tekintvén (így szólt, és), monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott (meggyógyított) téged. És meggyógyult az asszony abban az órában” (Mát. 9,21-22).

Az apostol bizonyságtétele az Úr Jézusról a zsidóknak: „A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak (és az ördög igájában vergődtek); mert az Isten vala ő vele. És mi vagyunk bizonyságai (és tanúi) mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; akit megölének, fára feszítvén” (Csel. 10,38-39).

Így teljesedtek be a próféciák, amelyek már előre hirdették: „Ímé, én hozok néki kötést (és majd bekötözöm) és orvosságot (és orvosolom sebeit), és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség (vagyis a hit) kincseit” (Jer. 33,6).

És: „Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (és az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet kötözgetem (és a sérültet bekötözöm), s a beteget (és a gyengét) erősítem; és a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,16).

Mert: „… az Úrhoz kiáltanak szorultságukban (és nyomorúságukban): sanyarúságukból (és szorult helyzetükből) kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát (elküldte igéjét) és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből (a sír mélyéről)” (Zsolt. 107,19-20)