Ige: A Szent Szellem elleni bűnről

 „És ha valaki valamit mond [legyen az akár kijelentés, tanítás, prédikáció, vagy prófécia] az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [és a Szent Szellemet gyalázza azzal, hogy Róla valótlanságot terjeszt, és állít, az Istent káromolja, és], meg nem bocsáttatik” (Luk. 12,10)

Máté bizonyságtétele így hangzik: „Azt mondom azért néktek: Minden bűn [hiba, tévedés,botlás] és káromlás [gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés] megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás] nem bocsáttatik meg  az embereknek [nem nyer bocsánatot]. Még aki az ember Fia ellen szól [és beszél], annak is megbocsáttatik [az is bocsánatot nyer]. De aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem ezen [vagyis sem ebben a világban. Ebben a világkorszakban], sem a más világon [sem a jövendőn(világ)korszakban, létkorban] meg nem bocsáttatik. [mert nem nyerhet bocsánatot]” (Mát. 12,31-32).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn (hiba, tévedés, botlás) megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, (bármennyi káromlást szólnak) amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást (ha valaki a Szent Szellemet káromolja. //gyalázza, becsmérli, Őt szitkozódja//), nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó (vagyis vétkes marad bűne miatt örökké //a leendő, eljövendő létkorban is//); Mivelhogy ezt mondják vala (és azt terjesztették az Úr Jézusról a vallásos emberek): Tisztátalan szellem van benne” (Márk. 3,28-30).

Az apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy: „Mert ha szándékosan (önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül) vétkezünk (vétjük el a célt, és hibázunk, és megbotlunk), az igazság (a valóság, vagyis az Ige) megismerésére való eljutás után (vagyis az igazság teljes megismerése, és befogadása után). Akkor többé nincs bűnökért (a cél elvétésért) való áldozat (Itt: már nem marad hátra áldozat. Itt: erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes (félelmetes, ijesztő, szörnyű) várása és a tűznek lángja (a tűz lobogó, mohó heve), amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti (elveti) a Mózes törvényét (és megszegi, vagy érvényteleníti, és hatálytalanítja, vagy megszünteti, és megsemmisíti), két vagy három tanúbizonyságra (két, vagy három tanú vallomása alapján) irgalom (szánalom, részvét, könyörület, és együttérzés, irgalmasság) nélkül meghal (és elpusztul). Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát (lábbal) megtapodja (megveti), és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak (közönségesnek, szentségtelennek, és megfertőzöttnek) tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza (sértegeti, gyalázza, bántalmazza, és gyalázattal illeti, megveti, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja)?” (Zsid. 10,26-29).

Ezért azt tanácsolja az Úr, hogy ha szándékosan elkövetett bűnt tapasztalunk: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia (a testvére) vétkezik, de nem halálos bűnt (a cél nem szándékos elvétése, vagy nem szándékos félrelépést tesz), könyörögjön (érte), és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik (aki nem szándékosan saját akaratból, minden kényszerítés nélkül válik céltévesztetté). Van halálos bűn; nem az ilyenért (nem az ilyen esetre) mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság (és minden istentelenség, az igazság vagyis az Ige hiánya) bűn; de van nem halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17).

Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott), amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék (és erőszakos ember voltam): de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben; Szerfelett megsokasodott (bőségesen kiáradt rám) pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra (el), hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, (a célt eltévesztőket) akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,12-16)