Ige: Józanok legyetek

 „… ne tántoríttassatok el [(szaleuó): megráz; megingat; megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se ne háboríttassatok meg [és meg ne riasszon titeket olyan hamar; (throeó: megijeszt, megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat, felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen titeket valami szellem]. Se beszéd [(logosz)] által, se nékünk tulajdonított [se állítólag tőlünk érkező] levél által.

Mintha itt volna [mint hogyha beállt volna (enisztémi: küszöbön áll, itt van, sarkában van, fenyeget)] már a Krisztusnak ama napja [az Úr napja].

 »Más fordításban: Hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna«

 >Még egy másik fordításban: Hogy a kelleténél hamarabb ne dúljon fel benneteket az a gondo­lat, és ne hagyjátok magatokat riadóztatni (a görög kifejezés szó szerint így hangzik: ne kavarjon fel /tán­torítson el [túl] gyorsan/hamar [szellemetek] értelmétől [nusz] és ne riadóztassanak [titeket]) se szellem, se beszéd, se a mienkéhez hasonló levél által, amely szerint már elérkezett az Úr napja (a görög szöveg szerint: a jelen világkorszak lezárása)<"

Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen [nehogy valaki megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle módszerrel félre ne vezessen benneteket]. Mert nem jön az [a nap] el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás és megjelenik a bűn [a törvénytelenség] embere [az ellenség], a veszedelemnek [a kárhozatnak] fia

 [Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, az Istentől való elfordulás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia, aki pusztulásra van ítélve]

Aki ellene veti [ellene szegül, ellenséges és ellene támad] és fölébe emeli [elbízza magát, felfuvalkodik, és felmagasztalja] magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak [vagy szentnek, vagy imádandónak] mondatik. Annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát [kinyilvánítva, vagy: kikiáltva, kihirdetve, nyilvánosságra hozva, sőt: megparancsolva, bebizonyítva, és azt állítva magáról, hogy ő isten]^” (2 Thess. 2,2-4)

Isten templomáról így hangzik a kijelentés: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16).  

És hogy ki ő, erről János apostolon keresztül szól a Szent Szellem: „Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt

(Más fordítás: és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan” (1 Ján. 2,18-20)