Akit Isten népe vezetőjéül jelölt ki, annak ad mintát és példát, hogy
mit kell kérnie, és mit ad az ilyen imára Isten: „Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek
az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Isten ezt
felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és
dicsőséget kértél. Nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem
bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a
királyává tettelek: ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt
olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt
és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad” (2 Krón. 1,10-12).
És tovább folytatja a tanítást az Úr: „Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd
tudományomra! Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban, ajkadon is
állandóan ott lesznek. Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked,
bizony, neked! Már előbb is írtam neked tanácsokat és tudnivalókat” (Péld. 22,17-20).
„Add a te elmédet (és szívleld meg) a tanítást, útmutatást, és példát, és a te
füleidet hajtsd a bölcs beszédekre (logoszokra=
Igékre)” (Péld. 23,12).
Ezért hangzik a figyelmeztetés: „…Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm. 12,16).
„…az ilyen (hús)testi (vagyis a természetes, emberi) eszességedtől szűnjél meg.” (Péld. 23,4)ű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.