Ige: A farizeusokról (szektákról)

 „Ezenközben mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást letapossák [vagyis, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] kovászától [a mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]* (Luk. 12,1)

*Mert: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti, és arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [imaszíjaikat, és ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [vagyis szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak magukra]” (Mát. 23,5).

Máté bizonyságtételében azoktól is óvja az Övéit az Úr, hogy olyan szektáktól is óvakodjanak, amelyek vallási, és egyben politikai pártok is: „Jézus pedig [figyelmeztette őket és] monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [politikai, és egyben vallási párt, szektájának] kovászától [vagyis az erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, és tanításától]” (Mát. 16,6). Külön figyelmezteti az Úr a mindenkorban élő Övéit, hogy a, politikától is, ami a világ része, örizkedjenek: „És ő inti vala [vagyis a maga véleményét, megítélését, meglátását ebben a dologban átadja tanítványainak megfontolásra azzal, hogy figyelmezteti] őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos szekta] kovászától [ami erjesztő, tovaterjedő emberi magatartás, és tanítás. Egy olyan tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja kedvezőtlen irányban. Ez egy mindent átjáró, meegerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai] és a Heródes [világi, politikai hatalmak, és elvek] kovászától” (Márk. 8,15).

 És Pál apostol is arra buzdítja a mindenkorban élő hívőket, hogy: „Tisztítsátok [és takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász (vagyis romlás, és erjedés) nélküliek vagytok, mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk. Azért ne régi (vagyis nem a romlott) kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [vagyis nem romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, és álnokságnak] és gonoszságnak [ne a boldogtalanság állapotából kiinduló tettekkel, ami a boldogtalanság áradásából eredő romlottság, és rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [valóságnak, Isten Igéjének] kovásztalanságában. [azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1 Kor. 5,7 -8)