Istennek különösen tetszik, ha akkor is hiszünk, amikor minden
próbálkozásunk kudarcot vallott. Jézus azt mondta Tamásnak: "Mivel láttál
engem, hittél; boldogok (angolban: áldottak), akik nem látnak és hisznek"
(János 20,29).
Áldottak azok, akik akkor is hisznek, amikor semmi jele annak, hogy választ kapnának imáikra – akik a reménységen túl is bíznak, amikor minden próbálkozásuk kudarcot vallott.
Valakit utolért a reménytelenség, minden reménye szertefoszlott és eljutott emberi lehetőségei határára. Egy szeretted a halállal szembesül, és az orvosok nem biztatnak gyógyulással. A halál elkerülhetetlennek tűnik. A remény elhagyott. Nem történt meg a csoda, amiért imádkoztál.
Ekkor jönnek a Sátán hordái, hogy megtámadják az elmédet félelemmel, haraggal, és nyomasztó kérdésekkel: "Hol van most a te Istened? Annyit imádkoztál, hogy már nem maradt könnyed. Böjtöltél. Ráálltál az ígéretekre. Bíztál."
Káromló gondolatokat fecskendez az elmédbe: "Hiába imádkoztál. Kudarcot vallott a hited. Nem kell elhagynod Istent – csak ne bízz benne többé. Nem éri meg!"
Még Isten létének a megkérdőjelezését is betölti az elmédbe. Ezeket az eszközöket használja a Sátán évszázadok óta. A valaha élt legistenfélőbb férfiak és nők közül is átéltek néhányan ilyen démoni támadásokat.
Akik a halál árnyékának völgyén mentek át, halljátok meg ezt az üzenetet: a sírás eltart néhány sötét, borzalmas éjen át – ám abban a sötétségben hamar meghallod az Atya suttogását: "Én veled vagyok. Most nem mondhatom el, hogy miért történt mindez, de egy nap majd megérted. Meglátod majd, hogy mindez része volt a tervemnek, és nem a véletlen műve. Ez nem a te hibád volt. Tarts ki! Hadd öleljelek át fájdalmad órájában!"
Áldottak azok, akik akkor is hisznek, amikor semmi jele annak, hogy választ kapnának imáikra – akik a reménységen túl is bíznak, amikor minden próbálkozásuk kudarcot vallott.
Valakit utolért a reménytelenség, minden reménye szertefoszlott és eljutott emberi lehetőségei határára. Egy szeretted a halállal szembesül, és az orvosok nem biztatnak gyógyulással. A halál elkerülhetetlennek tűnik. A remény elhagyott. Nem történt meg a csoda, amiért imádkoztál.
Ekkor jönnek a Sátán hordái, hogy megtámadják az elmédet félelemmel, haraggal, és nyomasztó kérdésekkel: "Hol van most a te Istened? Annyit imádkoztál, hogy már nem maradt könnyed. Böjtöltél. Ráálltál az ígéretekre. Bíztál."
Káromló gondolatokat fecskendez az elmédbe: "Hiába imádkoztál. Kudarcot vallott a hited. Nem kell elhagynod Istent – csak ne bízz benne többé. Nem éri meg!"
Még Isten létének a megkérdőjelezését is betölti az elmédbe. Ezeket az eszközöket használja a Sátán évszázadok óta. A valaha élt legistenfélőbb férfiak és nők közül is átéltek néhányan ilyen démoni támadásokat.
Akik a halál árnyékának völgyén mentek át, halljátok meg ezt az üzenetet: a sírás eltart néhány sötét, borzalmas éjen át – ám abban a sötétségben hamar meghallod az Atya suttogását: "Én veled vagyok. Most nem mondhatom el, hogy miért történt mindez, de egy nap majd megérted. Meglátod majd, hogy mindez része volt a tervemnek, és nem a véletlen műve. Ez nem a te hibád volt. Tarts ki! Hadd öleljelek át fájdalmad órájában!"
Kedvesem, Isten mindig is jóságosan és szeretetből cselekszik. Amikor minden próbálkozásunk hiábavalónak tűnik, és elérünk képességeink határára – az Ő szeretete akkor is megmarad. Ragaszkodj erősen a hitedhez!
Állj erősen az Ő Igéjében! Ebben a világban nincs más reménység.
Készítette: Kereszteny Hirek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.