Zsoltár 23. Az Úr - Jézus - a Jó Pásztor; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 23,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő, főember] zsoltára [hangszerkísérettel énekelt dicsőítése]. Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én pásztorom. Ő [(ráʿáh): legeltet, pásztorol, táplál, ellát,vezet, kormányoz, igazgat, dédelget  engem];  nem szűkölködöm [(ḥásér): nem szenvedek hiányt, semmiben meg nem fogyatkozom, és semmi híjával nem leszek].*

*És hogy kiről prófétál Dávid, azt az Úr Jézus jelen ki: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11).

És hogy ki Ő, arról Mózes így prófétál. Ő:  „… az Isten, aki pásztorom, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig” (1 Móz. 48,15).

És így imádkozik Dávid. „Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, (légy pásztora) legeltesd (és gondozd örökké) és magasztald fel őket mindörökké!” (Zsolt. 28,8-9).

Az Úr válasza az imára: „És (én megszabadítom, és) megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között (vagyis igazságot teszek bárány és bárány között). És állatok föléjük egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenük, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük. Én, az Úr mondottam” (Ezék. 34,22-24).

János apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy kiről szóltak a próféták: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette (a trón közepén) van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

Ézsaiás is a jó Pásztorról prófétál: „Ímé, az Úr Isten (az én Uram, az Úr /JHVH: Jahve/) jő hatalommal, és karja uralkodik! ímé, jutalma (vagyis szerzeménye) vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott.) ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat (és ölébe veszi és hordozza őket), a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ésa. 40,10-11).

És hogy Isten maga jött el, azt megerősíti Ezékiel próféta is: „Mert így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR /JHVH: Jahve/): Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána (és én viselem gondjukat). Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után (ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak), amely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után (és úgy viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján. És kihozom (kivezetem) őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről (az országokból), és beviszem őket az ő (saját) földjükre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben (vagyis a völgyekben) s a föld minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein lészen akluk (és Izráel magas hegyein fognak tanyázni), ott feküsznek  jó akolban (jó tanyájuk lesz, ott heverésznek), s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, (és én keresek nekik pihenőhelyet) s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten (az én Uram, az ÚR). Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet kötözgetem (a sérültet bekötözöm), s a beteget (a gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,12-16).

És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (vagyis életét), hanem hogy megtartsa, (és megmentse)….” (Luk. 9,56).

Péter apostolon keresztül hangzik az isteni szó: „Mert olyanok valátok, mint [(planaó): elkóborolt], és tévelygő juhok, [akiket megtévesztettek], de most megtértetek [visszafordultatok] lelketek, vagyis [(pszükhé): életetek] pásztorához és felvigyázójához (és gondviselőjéhez, oltalmazójához)” (1 Pét. 2,25).

 És ezért: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19).

Zsolt. 23,2 Füves legelőkön, [zöldellő réteken legeltet], és nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget, és [a megújulás vize mellett nevel] engem.

Zsolt. 23,3 Lelkemet megvidámítja, [felüdíti] az igazság [megigazultság] ösvényein vezet [hordoz] engem az ő nevéért [nevéhez híven]. »Héber szerint: (šúḇ): visszahoz, helyreállít, megújít (nep̄eš): engem, és a (ceḏeq): megigazulás (maʿəḡáláh maʿəgál): útjára (náḥáh): visszavezet az Ő (šém): nevéért«*

*Dávid így kéri az Urat: „[Te igaz vagy] Uram, vezess [igazgass, vezérelj] engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt [ha rám tör ellenségem]; egyengesd [s tedd járhatóvá, egyenessé] előttem a te útadat [ösvényedet; és utamat színed előtt]!” (Zsolt. 5,9).

És:„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban (hűségesen) és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged (mindig benned reménykedem)” (Zsolt. 25,4-5)

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem Isten igazságát: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek...” (Róm. 3,22)

És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...”(Ján. 14,6).

És Ő: „Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat (a szelídeket). Az Úrnak minden útja (minden ösvénye) kegyelem (szeretet) és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják” (Zsolt. 25,9-10).

És Dávid folytatja imáját: „Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess (és terelgess) hát engem a te nevedért és vezérelj engemet” (Zsolt. 31,4).

Az apostol megvallása:  „…E kőszikla pedig a Krisztus volt” (1 Kor. 10,4).

És az Úr válasza az imára: „A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; (ismeretlen ösvényeken viszem őket). Előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet (a rögös utat) egyenessé (simává); ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom” (Ésa. 42,16).

És a hívő boldogan vallja meg, hogy: „Az igazságnak útján (ösvényén) járok, és az igazság (a megigazulás) ösvényének közepén” (Péld. 8,20).

Zsolt. 23,4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. [Héber szerint: Még ha a (caləmáveṯ): halál mélységes sötétségén (gaj gajə') megyek is át, nem félek, nem rettenek meg a (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy, és (šéḇeṭ): pásztorbotod (mišəʿeneṯ mišəʿénáh) támogat, bátorít, és biztonságot ad]*

*És így folytatja Dávid: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6).

Hiszen: „Az Úr az én világosságom, és (segítségem) és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége (életemnek ereje, kitől rettegnék): kitől remegjek? (Zsolt. 27,1).

Mert Uram, Te: „Tanácsoddal igazgatsz (és vezetsz) engem, és végül dicsőségedbe fogadsz” (Zsolt. 73,24).

Zsolt. 23,5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt [az én (cárar): üldözőim, szorongatóim (páním) szeme láttára]; elárasztod [megkened] fejem olajjal; csordultig van [színültig töltötted] a poharam*

*És így folytatódik a kijelentés: „magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. (Más fordítás: És engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok). (Zsolt. 92,11-12).

És hogy kit üldözött az ellenség, arról az Újszövetség számol be: „Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével” (Csel. 4,26-27).

„A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38).

Zsolt. 23,6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem [és szereteted kísér] életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig [egész életemben örök időkön át]*

*Isten kegyelme: „Jézus Krisztus által lett” (Ján. 1,17).

 Ez a kegyelem: „jelent meg [lett látható (epiphainó): és tűnt ragyogott fel]…” (Tit. 2,11).

Isten ebbe a kegyelembe: „fogadott be, karolt fel az ő szerelmes Fiában” (Eféz. 1,6)

„Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki…” (Eféz. 1,23).

„Mely az élő Istennek egyháza [a kihívottak közössége, eklézsiája], az igazságnak oszlopa [(alétheia sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére] és erőssége [(hedraióma): szilárd, és erős alapja] (1 Tim. 3,15).

Akik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezt kéri Dávid, követendő példaként minden hívő számára:„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét (láthassam, milyen jóságos az ÚR) és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (az ő sátrában) a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, (elrejt sátra mélyén) sziklára emel fel engem, (magas kősziklára helyez engem)” (Zsolt. 27,4-5)