Zsoltár 24. A megigazultak dicsõséges Királya. (héberrel és kapcsolódó igékkel);

Zsolt. 24,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő, főember] zsoltára. [dicsőítése a szombat első napján]. Az Úré [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalóé] a föld s annak teljessége [és minden (məlô məlô' məló'): gazdagsága]; a föld kereksége s annak lakosai [a termékeny föld és a rajta lakók]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert nagy Isten az Úr (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló), és nagy király minden isten fölött.  Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták” (Zsolt. 95,3-5).

És Pál apostol bizonyságtétele: „Mert az Úré a föld és annak teljessége minden gazdagsága, és minden, ami azt betölti” (1 Kor. 10,26).

Az Úr kijelentése: „Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene, és ami betölti” (Zsolt. 50,12)

És Dávid válasza: „Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot minden benne valóval te fundáltad, Te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti” (Zsolt. 89,12).

Zsolt. 24,2 Mert ő alapította azt [(jásaḏ): vetette meg alapját] a tengereken, és a folyókon megerősítette [rögzítette]^*

*És így folytatja megvallását Dávid: „Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.(Más fordítás: Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon). Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására” (Zsolt. 104,5-7).

 Ő: „Aki teremtette az egeket bölcsességgel; mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete). Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,5-6).

Jeremiás bizonyságtétele:  „Ő teremtette (alkotta) a földet az ő erejével, ő alkotta (szilárdította meg) a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette (feszítette) ki az egeket az ő értelmével” (Jer. 10,12).

„Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget” (Jer. 51,15).

Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted (alkottad) az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)

Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr (JHVH=Jahve), megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva (aki az anyaméhben formált). Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem (Én, az ÚR (JHVH=Jahve), alkottam mindent). Aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól (egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet)” (Ésa. 44,24)

„Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten. Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-3).

És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1)

De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3)

Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük (Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9)

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17)

A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „…: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság,  (ktiszisz arkhé: a teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).

Zsolt. 24,3 Kicsoda megy fel [(ʿáláh): emelkedik fel] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] hegyére? És kicsoda áll meg [(qúm): szilárdan] az ő szent helyén [(qóḏeš máqômáh máqóm máqôm): szent lakóhelyén]?^*

*És Dávid újra azt kérdezi az Úrtól: „… Uram, [Jahve] [ki lehet sátradnak vendége]? Kicsoda tartózkodhat [(gúr): lakozhat, időzhet jövevényként] sátorodban, [ki fog lakni a te hajlékodban] kicsoda lakozhatik (šáḵan): kicsoda nyugszik meg, és ki élhet veled] szent hegyeden?” (Zsolt. 15,1).

 És így prófétál az Úr lakóhelyéről: „Mert a Siont (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet) választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem” (Zsolt. 132,13-14).

 És így könyörög az Úrhoz, megvallva könyörgése okát is: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!” Mert: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!” (Zsolt. 27,4-5; 61,4; 84,5)

És buzdít arra, hogy: „Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!” (Zsolt. 99,9).

[Dávid hol a templom, hol pedig a sátor oltalmáról prófétál, azt mondva, hogy: a templom, a sátor (vagyis a Krisztus teste) - menedékhely, ahol a hívő ember az Úr uralma alatt és egyúttal az Úr oltalma alatt áll].

Zsolt. 24,4 Az ártatlan kezű és tiszta [(bar): őszinte] szívű, aki nem adja magát [nem (násá' náśá'): vágyik, és sóvárog] hiábavalóságra, [(šavə' šávə'): gonoszságra] és nem esküszik meg csalárdságra [akinek az esze nem (mirəmáh): csaláson, becsapáson, félrevezetésen jár, nem esküszik hamisan]^*

*A Szent Szellem figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál jobban őrizd, és óvd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és tartsd távol szádtól a csalárdságot, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24).

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, Istenkáromlások” (Mát. 15,19)

Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).

Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, ki lehet sátradnak vendége, kicsoda lakozhatik, és tartózkodhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, aki feddhetetlenül él, igazságot cselekszik, és törekszik az igazságra, és igazat szól az ő szívében, vagyis szíve szerint igazat szól” (Zsolt. 15,1-2).

„És senkit sem nyomorgat (nem kegyetlenkedik senkivel), zálogot nem vesz (a zálogot nem tartja vissza), ragadományt nem ragadoz (nem rabol el semmit), kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi; A szegényre nem veti rá kezét, (tartózkodik az álnokságtól) uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár …” (Ezék. 18,16-17).

„Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal beszél: annak barátja a király” (Péld. 22,11)

„És látják majd az ő orcáját, és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

Az Úr Jézus megerősíti a kijelentést:  „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte, vagyis tisztaszívűek. Akiknek szívében nincs idegen anyag, mert ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8).

Zsolt. 24,5 Áldást nyer az Úrtól, [(násá' náśá' jəhóváh bəráḵáh): megajándékozza, körbeveszi Jahve, az Örökkévaló jóléttel] és igazságot [(cəḏáqáh): megigazulást] az üdvösség Istenétől [(jéšaʿ ješaʿ): a megmentő, szabadító Istentől].

Zsolt. 24,6 Ilyen az őt [az Istent] keresők, akik [(drš): kérdezősködők, tudakozódók] nemzetsége, a Jákób [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő] nemzetsége, az a [(dór dôr): nemzedék, amely hozzá folyamodik], akik a te orcádat, a Te [(páním): jelenlétedet] keresik. Szela^*

*Dávid megvallása: „Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat (az én jelenlétemet) keressétek! A te orcádat (a Te jelenlétedet) keresem, oh Uram!” (Zsolt. 2,8).

 Dávid tanácsa: „Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját (az Ő jelenlétét) szüntelen” (Zsolt. 105,4).

Zsolt. 24,7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel [táruljatok] ti örökkévaló [ősi] ajtók; hadd menjen [hadd vonuljon] be a dicsőség királya. [Héber szerint: Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya]*

*Ő jelent meg Ábrahámnak: „… A dicsőségnek [(doxa): a fény, és ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja], mikor Mezopotámiában [Jelentése: két folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): vagyis aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott, [(katoikeó): és tartózkodott]” (Csel. 7,2).

Aki nem más, mint: „…a dicsőség Ura a mi Jézus Krisztusunk..” (Jak. 2,1).

A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be vele együtt: csak a megigazultak mehetnek be: „Nyissátok meg nékem az igazságnak, vagyis a megigazulásnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat, és hálát adjak! Ez az ÚR kapuja: igazak, vagyis megigazultak mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20).

Az Ige megőrzői:

 „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon, hadd jöjjön be az igaz, vagyis a megigazult nép, a hűség, a valóság = Ige megőrzője, mert csak az maradhat hűséges” (Ésa. 26,2).

Zsolt. 24,8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló], az erős hadakozó Úr. [az Úr, aki hatalmas, verhetetlen a harcban]^*

*A: „Vitéz harcos, az Úr; az ő neve Jehova” (2 Móz. 15,3).

Akiről ilyen megvallást tesz Dávid: „A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos” (Zsolt. 89,14).

Akivel kapcsolatban így bátorítja Krisztus népét az apostol: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek Isten háborúban győzelmet aratni képes vitéz, harcos, ellenségeit leuralni képes erejében” (Eféz. 6,10).

Akit: „e világ, vagyis e világkorszak (aion) fejedelmei és vezetői, és uralkodói közül senki sem ismert fel, egy sem tudta, mert ha felismerték, és ha tudták volna, a dicsőség Urát soha nem feszítették volna meg, nem vonták volna kínoszlopra” (1Kor. 2,8).

Aki nem más, mint:  ... a mi Jézus Krisztusunk... Ő a ... dicsőség Ura” (Jak. 2,1).

Zsolt. 24,9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel [táruljatok] ti örökkévaló [ősi] ajtók; hadd menjen [hadd vonuljon] be a dicsőség királya. [Héber szerint: Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya].

Zsolt. 24,10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela^*

*Őhozzá imádkoznak, és neki tesznek fogadást: „És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura!”…”(1 Sám. 1,11).

Ő szól az Ő népéhez: „Így szól a Seregek Ura…”  (1 Sám. 15,2).

 Őreá esküszik a népe: „…Él a Seregek Ura…” (2 Kir. 3,14).

Ő van az Övéivel, és ad felemelkedést: „És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala ő vele” (1 Krón. 11,9).

Ő választja ki népe vezetőit: „Én választottalak téged …”(1 Krón. 17,7).

Ő:  „…A Seregek Ura az Izráel Istene…”(1 Krón. 17,24).

 Ő Jákób Istene, és a mi várunk: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela” (Zsolt. 46,8).

Ő vezeti harcba népét: „…a seregek Ura harci sereget számlál” (Ésa. 13,4).

Ő: „száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!” (Ésa. 31,4).

Mert: „az Úr, a Seregek Ura az, aki megérinti a földet…  (Ámós. 9,5).

 Mikor Ő uralkodik:  „elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen” (Ésa. 24,23).

Ő a koronánk: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5).

Ő vizsgálja a szíveket: „És oh Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…”(Jer. 11,20).

Ő bátorítja, és erősíti az Ő népét: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak. 8,9).

 Őróla tesz bizonyságot az apostol: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben”(Eféz. 2,20-22).

És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16)