Zsoltár 24. A megigazultak dicsõséges Királya; (szerkesztett)

Zsolt. 24,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő, főember] zsoltára. [dicsőítése a szombat első napján]. Az Úré [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalóé] a föld s annak teljessége [és minden (məlô məlô' məló'): gazdagsága]; a föld kereksége s annak lakosai [a termékeny föld és a rajta lakók].

Zsolt. 24,2 Mert ő alapította azt [(jásaḏ): vetette meg alapját] a tengereken, és a folyókon megerősítette [rögzítette].

Zsolt. 24,3 Kicsoda megy fel [(ʿáláh): emelkedik fel] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] hegyére? És kicsoda áll meg [(qúm): szilárdan] az ő szent helyén [(qóḏeš máqômáh máqóm máqôm): szent lakóhelyén]?

Zsolt. 24,4 Az ártatlan kezű és tiszta [(bar): őszinte] szívű, aki nem adja magát [nem (násá' náśá'): vágyik, és sóvárog] hiábavalóságra, [(šavə' šávə'): gonoszságra] és nem esküszik meg csalárdságra [akinek az esze nem (mirəmáh): csaláson, becsapáson, félrevezetésen jár, nem esküszik hamisan].

Zsolt. 24,5 Áldást nyer az Úrtól, [(násá' náśá' jəhóváh bəráḵáh): megajándékozza, körbeveszi Jahve, az Örökkévaló jóléttel] és igazságot [(cəḏáqáh): megigazulást] az üdvösség Istenétől [(jéšaʿ ješaʿ): a megmentő, szabadító Istentől].

Zsolt. 24,6 Ilyen az őt [az Istent] keresők, akik [(drš): kérdezősködők, tudakozódók] nemzetsége, a Jákób [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő] nemzetsége, az a [(dór dôr): nemzedék, amely hozzá folyamodik], akik a te orcádat, a Te [(páním): jelenlétedet] keresik. Szela.

Zsolt. 24,7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel [táruljatok] ti örökkévaló [ősi] ajtók; hadd menjen [hadd vonuljon] be a dicsőség királya. [Héber szerint: Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya].

Zsolt. 24,8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló], az erős hadakozó Úr. [az Úr, aki hatalmas, verhetetlen a harcban].

Zsolt. 24,9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel [táruljatok] ti örökkévaló [ősi] ajtók; hadd menjen [hadd vonuljon] be a dicsőség királya. [Héber szerint: Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya].

Zsolt. 24,10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.