1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
2 Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és
dicsér a szám.
7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
"LETEHETEM MÁR A TELEFONT?"
Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor
meghallgatlak benneteket. (Jer 29,12)
Az irodámban az egyik kedvenc dolgom, hogy felhívom otthon a hatéves
fiamat, Kálebet. A délelőtt közepén szoktam hívni, és megkérdem, mit
csinál. Szinte minden alkalommal gyorsan be akarja fejezni a
beszélgetést, mert félbeszakítom a tévénézését, vagy játékát a
barátaival. Miközben én nagy örömmel hívom, neki ez a szórakozása
megszakítását jelenti. Gyakran kérdezi: "Letehetem már, Mama?" Mosolygok
ugyan, de belül csodálkozom, fiam miért nem beszél velem szívesen,
miközben én szeretnék minden részletet tudni az életéről.
2 Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és
dicsér a szám.
7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
"LETEHETEM MÁR A TELEFONT?"
Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor
meghallgatlak benneteket. (Jer 29,12)
Az irodámban az egyik kedvenc dolgom, hogy felhívom otthon a hatéves
fiamat, Kálebet. A délelőtt közepén szoktam hívni, és megkérdem, mit
csinál. Szinte minden alkalommal gyorsan be akarja fejezni a
beszélgetést, mert félbeszakítom a tévénézését, vagy játékát a
barátaival. Miközben én nagy örömmel hívom, neki ez a szórakozása
megszakítását jelenti. Gyakran kérdezi: "Letehetem már, Mama?" Mosolygok
ugyan, de belül csodálkozom, fiam miért nem beszél velem szívesen,
miközben én szeretnék minden részletet tudni az életéről.
Időnként mi is hasonlóan viselkedünk Istennel, mint a fiam velem. Isten
szeretne hallani terveinkről, aggodalmainkról, félelmeinkről. Mi pedig a
rohanó, zaklatott életünkkel csak esetenként egy rövid félvállról vett
imát mondunk, ami nem tekinthető az Istennel folytatott beszélgetésnek.
Isten, aki mindig nyitott szükségeinkre, egy igazi kölcsönös
beszélgetésre vágyik velünk, ami megerősíti a vele való kapcsolatunkat.
Rohanó életünkkel újra kapcsolatba kerülhetünk a Teremtővel, ha ezt
tudatosan elhatározzuk. Isten pedig minden alkalommal örül, kész
meghallgatni és körülvenni szeretetével.
Imádság: Szerető Atyánk, hálásak vagyunk, hogy te mindig meghallgatsz
bennünket. Segíts közelebb kerülni hozzád. Tudjuk, hogy gondjainkat rád
bízhatjuk. Ámen.
Isten mindig készen áll, hogy meghallgasson minket.
Yessenia Rosalia Acosta
(Santo Domingo Este, Dominika)
http://csendespercek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.