Krisztus foglya vagyok.
Ítélőszéke elé állok egyszer. Nemsokára. Ezért most mindent alaposan
megvizsgálok. Újra és újra. Úgy bántotta már fülemet a lárma, a nyüzsgés!
Itt most szelíd dorgálás élesztgeti fáradt
lelkemet. Ideje volt kivonulni a harsány, tarka tömegből, s félrehúzódni, hogy
ebben az áldott csendben különbséget tegyek jó és rossz között, átértékeljek
életet, célt és eszközt, eredményt és mulasztást…
Érzem a felülről rám szegezett,
jóságos, mindent átható tekintetet.
Kint lassan, némán hullanak a
falevelek…
Lényem a Szentre fókuszál. Jézus
szavaihoz igazítom gondolataimat, Igéjéhez szabom múltam, jelenem és jövőm. Az
Ő mérlegén mérettetik meg egész valóm. Keresztre szegeztetik énem, kincsem egyedül
az igazság és az ígéret. Szívem kifordítva, látszik a fonákja. Könnyeimet az Úr
törli le, Ő az ítélet és Ő a kegyelem.
Krisztus foglya vagyok:
szabad egy más fajta életre és a szeretetben megvalósuló megszentelődésre.
Szabad az emberi véleményektől, szabad a hamisság leuraló manipulációitól,
szabad a kereszt felvételére és az önmagam feletti ítélettételre. Így ragyog
fel és lüktet szívemben az Igazság. Többé ne én éljek, hanem bennem Ő!
Hamarosan megérkezik a
Világosság Királya, aki fényt gyújtott lelkemben.
2014. szeptember
19.
Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/elmelkedes-a-titkos-szobaban.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.