2015. február 22.

Victoria Summer Deimler: ISTEN A MI MENEDÉKÜNK

Zsolt 46.
1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.
6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 7 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a
föld. 8 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.
10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát
tördel szét, harci kocsikat éget el. 11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

                      ISTEN A MI MENEDÉKÜNK

Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)

Néhány évvel ezelőtt életemben először költöztem. El kellett hagynom azt a helyet, amit addig otthonnak hívtam, mert a háziúr eladta a telket beruházás miatt.

Már hónapokkal azelőtt, hogy kiköltöztünk, építőmunkások jöttek, és elkezdték a környéket átalakítani. Lebontották a régi garázsunkat, kiszélesítették a bejárót, a ház mindkét oldalára nagy földdombokat halmoztak fel, megsemmisítve a kis ösvényeket, amelyeken addig az erdőbe mentünk ki.

Apránként morzsolódott szét addigi világunk. Jó napokat láttunk abban a házban, és számos emlék kapcsolódott hozzá. Számomra ez egy olyan különleges hely volt, ahol pancsoltunk a patakban, télen leszánkóztunk a
dombról, nagyokat sétáltunk az erdőben, vackort, bogyót szedtünk, és
alkalmanként orgonát a tanárainknak.

Az élet változásokat hoz, semmi sem állandó. De bízvást tudhatjuk, hogy nincs olyan változás, amiben Isten magunkra hagyna, és ő változhatatlan.

Szellemben egy örökké jelenlévő, soha nem változó Kísérővel élhetünk és járhatunk. Isten a mi oltalmunk, és ő mindig velünk lesz.

Imádság: Drága mennyei Atyánk, köszönjük azt a biztosítékot, hogy te
mindig és mindenhol ott vagy velünk. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.

Ha figyelünk, észrevesszük, hogy Isten mindig a közelben van.

Victoria Summer Deimler (Pennsylvania, USA)

http://csendespercek.hu


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.