Zsoltár 23. Az Úr – Jézus - a Jó Pásztor; (szerkesztett)

Zsolt. 23,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő, főember] zsoltára [hangszerkísérettel énekelt dicsőítése]. Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én pásztorom. Ő [(ráʿáh): legeltet, pásztorol, táplál, ellát,vezet, kormányoz, igazgat, dédelget

engem];  nem szűkölködöm [(ḥásér): nem szenvedek hiányt, semmiben meg nem fogyatkozom, és semmi híjával nem leszek].

Zsolt. 23,2 Füves legelőkön, [zöldellő réteken legeltet], és nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget, és [a megújulás vize mellett nevel] engem.

Zsolt. 23,3 Lelkemet megvidámítja, [felüdíti] az igazság [megigazultság] ösvényein vezet [hordoz] engem az ő nevéért [nevéhez híven]. »Héber szerint: (šúḇ): visszahoz, helyreállít, megújít (nep̄eš): engem, és a (ceḏeq): megigazulás (maʿəḡáláh maʿəgál): útjára (náḥáh): visszavezet az Ő (šém): nevéért«

Zsolt. 23,4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. [Héber szerint: Még ha a (caləmáveṯ): halál mélységes sötétségén (gaj gajə') megyek is át, nem félek, nem rettenek meg a (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy, és (šéḇeṭ): pásztorbotod (mišəʿeneṯ mišəʿénáh) támogat, bátorít, és biztonságot ad].

Zsolt. 23,5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt [az én (cárar): üldözőim, szorongatóim (páním) szeme láttára]; elárasztod [megkened] fejem olajjal; csordultig van [színültig töltötted] a poharam.

Zsolt. 23,6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem [és szereteted kísér] életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig [egész életemben örök időkön át].