Ige: Ábrahám fiairól.

 „Értsétek meg, és ismerjétek fel tehát, hogy akik hitből vannak, akik hitből élnek, azok az Ábrahám fiai*(Gal. 3,7)

*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1Móz. 12,7)

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).

És folytatódik a kijelentés: „Azaz, nem a hústestnek fiai az Istennek fiai; vagyis nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei,  hanem az ígéret fiait az ígéret gyermekeit tekinti és nevezi magul” (Róm. 9,8).

„Mert nem a törvény által, nem a törvény közvetítésével szólt, és adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának hogy e világnak, ennek a világegyetemnek örököse, és birtokosa lesz, hanem a hitnek igazsága által, azaz a hit általi megigazulás alapján. Mert ha a törvény alá rendeltek,  a törvény alapján állók az örökösök, a birtokosok, akkor a hit hiábavaló, mert üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata. Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot szül, munkál, és eredményez. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen. Ott nem lehet áthágni sem a törvényt. Azért adatott kizárólag csak hitből, hogy ugyanakkor minden kegyelemből legyen; hogy erős, bizonyos, szilárd legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, nemcsak azoknak, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem az Ábrahám hitéből valónak, az Ábrahám hitét követőknek is, Ő mindnyájunknak atyánk” (Róm. 4,13-16).