Amikor
imádkozunk, ugyanazon az alapon, és ugyanazokkal a jogosultságokkal tesszük,
mint Pál, János, Jakab vagy Péter. A legnagyobb szentekkel vagyunk egy szinten.
A nekik szóló ígéretek a mi ígéreteink is; az Úr, akihez imádkoztak a mi Urunk
is; kiváltságaik a mi kiváltságaink is. Istennek nincsenek kedvencei -
pontosabban, MINDNYÁJAN a kedvencei vagyunk. Ugyanaz a kulcsunk van az ajtóhoz,
mint ami nekik volt: Jézus neve. Ez a név ad szabad belépést Istenhez, nem kell
az ajtó előtt toporognunk. Nincs szükségünk angyalokra vagy szentekre, hogy
bekísérjenek Isten jelenlétébe, mert hit által az ő fiai és lányai vagyunk,
családtagok, örökösök! Szélesre tárt ajtón át mehetünk be az Atya házába! Nem
ok ez arra, hogy imádkozzunk? Imádkoztál ma már? REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.