Zebulonra ezt mondta:
Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz" (5Móz 33,18).
Az Ószövetség áldásai nekünk
is szólnak, mert mi Isten népe vagyunk, akik Őt szellemben imádjuk, és nem a
testben bízunk. Zebulon örvendezhet, mert az Úr megáldja útrakelését. A
Zebulonnak szóló áldás nekünk is ígéretet jelent. Amikor útra kelünk,
elindulunk, lehet örömre okunk.
Ha elutazunk, hogy
tapasztalatokat gyűjtsünk, Isten gondviselése kísér minket. Ha távoli országba
költözünk, az Úr velünk van a szárazföldön és a vízen egyaránt. Ha elindulunk
misszionáriusnak, Krisztus így biztat: Íme, én veletek vagyok minden napon a
világ végezetéig°' (Mt 28,20). Mikor nap mint nap munkába indulunk örömmel
mehetünk, mert tudjuk, Isten velünk lesz reggeltől estig.
Olykor persze szorongást
érzünk induláskor, mert nem tudjuk, mi vár ránk. Ilyenkor ez az áldás jó
szolgálatot tehet és felvidíthat minket. Így mikor utazáshoz csomagolunk,
csomagoljuk be" ezt az Igét is. Tegyük a szívünkbe, és ott őrizzük. Sőt,
mondjuk el újra meg újra, míg örvendezve énekelünk. Szedjük fel énekelve a
horgonyt, lépjünk fel zsoltárt énekelve a vonatra (kocsiba)! Legyünk örvendező
nép, akik minden alkalommal boldogan dicsérik az Urat.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.