Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Azt az estét Zákeus soha nem felejtette el, amikor a vacsoraasztal fölött egymásra néztek Jézussal. A tanító éppen őt, a gyűlölt vámszedőt kérte, hogy lássa vendégül (Lukács 19,1-10). Valószínűleg az apró termetű ember soha nem gondolta volna, hogy egy olyan emberrel hozza össze a sorsa, mint Jézus. És most itt van a házában, és szembenéz vele. Érzi, hogy Jézus belelát a szívébe, azonban ebben a tekintetben a legszeretetreméltóbb bírálatot olvasta ki. Összezsugorodott lelke úgy kezdett tágulni, mint a szivacs, ha víz éri. Aztán egy új gondolat ötlött az elméjébe: visszatéríteni a pénzt a megkárosítottjainak. Ez lett a jele a megtérésének. Jézus ezt mondta: „Ma lett üdvössége (szabadsága) ennek a háznak”. Ez valódi felszabadulás volt Zákeus számára, és egy példa, hogy így kellene elrendezni nekünk is a dolgainkat.
De van itt még valami: a vámszedő megmentésének ára volt: Jézus a jóhírét tette kockára. Zákeus a gyűlölt Római Birodalom elnyomó gépezetének volt egy fogaskereke, és a nép látta, ahogy Jézus megbarátkozik vele. Ez rombolta Jézus népszerűségét. Ellenfelei felhasználhatták az esetet ellene. Jézus válasza a makacs kritikákra valószínűleg nem elégítette ki őket, azonban feltárja Jézus valódi jellemét: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19,10). Ez a mondat összefoglalja mindazt, aki Jézus, és amiért jött. Ha a mi életünket is összefoglalja, akkor olyanok vagyunk, mint a Mesterünk. Mi sem hírnévre vágyunk, hanem megújult életekre. REINHARD BONNKE