Ige: A mássá tett, kicserélt Evangélium.

 „Óh balgatag, nem gondolkodó, ostoba, értetlen, esztelen, oktalan, értelmetlen Galáciabeliek, galaták, kicsoda igézett, és babonázott meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, vagyis a valóságnak, az Igének, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?* (Gal. 3,1)

*És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar egy mássá tett, megváltoztatott, kicserélt evangéliumra, vagyis mássá tett örömüzenethez, jó hírhez hajlotok” (Gal. 1,6)

„Most azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább, hogy megismert titeket az Isten, miként és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok, és hogyan lehet, hogy szolgájukká akartok lenni? Megtartjátok, és aggódva figyeltek a napokra és hónapokra és időkre, évszakokra, meg az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam körültetek, és értetek. Mondjátok meg nékem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, a rabszolganőtől, és a másik a szabadostól, azaz a szabadtól. De a szolgálótól, a rabszolganőtől való csak hústest szerint született; a szabadostól, azaz a szabadtól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak, ezeket átvitt értelemben kell venni: mert azok az asszonyok a két szövetség, vagyis a két szövetséget jelentik. Az egyik a Sinai hegyről való, - a Sínai-hegyi szövetség - amely szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos, vagyis megfelel pedig a mostani Jeruzsálemhez/nek, nevezetesen fiaival együtt szolgál, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a magasságos, a mennyei / Szó szerint:a  felső / Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, Mi pedig, atyámfiai, és ti, testvéreim, Izsák szerint, és Izsák módjára, ígéretnek gyermekei vagyunk.  De valamint akkor a hústest szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? Űzd el a szolgálót, a rabszolganőt és az ő fiát; mert a szolgáló, a rabszolganő fia nem örököl együtt a szabad nő, a asszony fiával. Annakokáért, atyámfiai, testvéreim, mi nem vagyunk a szolgáló, a rabszolganő fiai, hanem a szabadoséi, vagyis a szabad asszony gyermekei vagyunk. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított - mert Krisztus szabadságra szabadított meg minket, - álljatok meg szilárdan, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből pedig kiestetek. Mert mi ugyanis a Szellem által, hitből várjuk az igazság, azaz a megigazulás reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér, és nem számít semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit. Eddig jól futottatok; kicsoda gátolt, és akadályozott meg titeket abban, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, azaz a valóságnak, az Igének? Ez a hitetés, és félrevezetés nem attól van, aki titeket hív. Kis, és kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen is az. Én pedig atyámfiai testvéreim, ha még mindig a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Hiszen akkor eltöröltetett, és megszűnt a kereszt, azaz kínoszlop botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak, és lázítanak” (Gal. 4,9-11.21-26.28-5,12

„Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!” (Luk. 24,25).

Pedig: „mi a megfeszített, azaz oszlopra feszített Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan megütközés, tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság, oktalanság, képtelenség” (1Kor. 1,23)

Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik - megmásítják, kicserélik, mássá teszik az Evangéliumot annak ellenére, hogy - megkapták Istentől elhívásukat: „Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek” (2 Kor. 11,3-4).